Tiszazugi Tudósítások, 2011 (1. évfolyam, 1. szám)
2011-09-01 / 1. szám
2011, szeptember TISZAZUGI TUDÓSÍTÁSOK 5 A TISZAFÖLDVÁRI ÚJSÁGOK A Tiszazug legnépesebb településének, akkori járási központjának első sajtókiadványa 1928-ban indult útjára Magyar Nép címmel. Az 1930-ig kiadott hetilapot a tiszaföldvárhomoki Beniczky Fiúotthon jelentette meg, szerkesztője Bárány Ferenc, felelős kiadója az intézet igazgatója Ábrahámovics Gellért volt. A Magyar Nép csak érintőlegesen foglalkozott politikai témákkal, elsősorban ismeretterjesztő cikkeket, gazdálkodási tudnivalókat és szépirodalmi alkotásokat közölt. A Tiszazug első olyan hetilapja volt, amelyben rejtvények, mesék, receptek jelentek meg. Már politikával és közügyekkel is mélyebben foglalkozott az 1929. december 15-én elindult Tiszaföldvár és Vidéke hetilap, amely rövid időn belül nem csupán a helyi közélet hírmondója, hanem egyben szervezője, irányítója is lett. 1938-ban egy, a lapban megjelent olasz ellenes cikk miatt a Tiszaföldvár és Vidékét betiltották. György József, mint felelős kiadó elkeseredett harcot indított az újság fennmaradásáért, ám „csak” azt tudta elérni, hogy új lap indulhasson, új címmel: Tiszaföldvári Hírlap. Amikor szerte a Csonka-Hazában a felizgatott lelkek egymás ellen ádáz küzdelmet vívnak, amikor sok helyen az egyetértés helyett a gyűlölet tüzét szítják, amikor a személyeskedések, rágalmak, piszkos hullámai a magyar összetartást igyekszenek aláásni, akkor Tiszaföldváron a békesség, egyetértés örömünnepe van. Ezen ünnepi hangulatban a „Tiszaföldvári választó kerület” meleg szeretettel veszi körül dr. Erődi-Harrach Tihamér egyhangúan megválasztott országgyűlési képviselőjét és kezébe teszi a legszebb ajándékot, a szíveknek bizalmát. Nagy és értékes ajándék ez, mert ennek megszerzését nem előzte meg hangos vásári zaj. Nem lett kikényszerítve és nem tapad hozzá a tévútra vezetések sötét foltja. Az érdem és hála kapcsolódik itt egybe a szeretet erős láncával, amely összehozza a magyar erőket, amely alkotó munkára serkent. Ezek a magasabb érzések adják meg e napnak ünnepi jelentőségét, mert nem rombol, de épít, nem a gyűlöletet, hanem a szeretetett hirdeti s nem eltiporni, de felemelni akar. Erre az összefogásra alkotó, építő munkára, most különösen nagy szüksége van nemzetünknek. Az egész Európa átalakulás előtt áll. A politikai tényezők lázas tevékenységet fejtenek ki az erők átcsoportosítása érdekében. A tárgyaló szobák heves küzdelmekről tanúskodnak, amelyeknek célja, hogy békés utón gördítsék el a népek utjából, az egyetértésnek, kiengesztelődésnek akadályait. Uj Európának alapjait akarják lerakni, amellyel népeknek jövője sok évtizedre meg lesz pecsételve. Ebben a forgatagban csak az összetartó magyar erő tud sikereket felmutatni. Alkotó munkára van szükség belpolitikai téren is. A fájó, égő sebek megoldásra várnak. Tapasztalt, a nép baját ismerő vezetőkre van szükségünk, akik megfontoltan, de erős akarattal haladnak egy cél felé, akik félretéve minden más érdeket, csak a haza jövőjét tartják szemük előtt. Olyan képviselőkre van szükségünk, akik a törvényhozásban minden társadalmi osztály A Tiszaföldvári Hírlap utolsó száma 1944. október 1-én hagyta el a nyomdát. A szovjet katonaság bevonulása sok más mellett az újságírást is elsöpörte és hosszú időre megszűntette a földvári lapkiadást. Harmincnégy év telt el helyi sajtó nélkül, míg 1978. májusában megjelent a Földvári Krónika első száma. A rendszerváltásig működő, kéthavonta megjelenő lap a szocialista időszak jellegzetes kiadványa volt. Ismerős, helybéli, hétköznapi emberek tűntek fel a hasábjain, lakatosok, kombájnosok, akik a maguk területén tettek valamit a közösségért. Valamivel több, mint két évtizedes fennállás után, 1989 decemberében adta át helyét az úttörő földvári újság nevét megöröklő Tiszaföldvári Hírlap próbaszámának. A rendszerváltás utáni időszak a tiszaföldvári sajtó történetének kétségkívül izgalmas fejezete. 1989-1996 között számos lap működött hosszabb-rövidebb ideig a településen, de a Tiszaföldvári Hírlap egy féléves, átalakítás miatti kényszerszünetet leszámítva 1995-ig a város első számú lapja maradt. érdekét szivükön viselik, hogy azok párhuzamosan haladva egymás mellett, ne lássanak egymásban kizsákmányoló ellenséget. A pusztuló falvak, néptelenedő iskolák némaságukkal segélyért kiáltanak felénk, gyors és hathatós segítséget sürgetnek. Ez az óriási horderejű kérdés bölcs és határozott intézkedést vár és megköveteli, hogy az egyéni érdekek rovására is a tömegek jövőjét kell szem előtt tartani ennek megoldásánál, mert máskülönben letűnünk a történelem színteréről, mert amit nem tudott elérni a tatár pusztítás, török dúlás és Trianon sebe, azt megvalósítják az üresen maradt gyermek bölcsők. A megtisztelő bizalom, így nem csak kitüntetést, de súlyos terhet, óriási felelősséget is jelent. Kipróbált munkaerőre van szükségünk, akinek múltja biztosítékot nyújt a jövőre nézve. Válogatásra, kísérletezésre nincs időnk, a legkisebb tévedés is helyrehozhatatlan hibát vonna maga után. Tiszaföldvár kerületének népe tudatában volt ezeknek, amikor egyhangú bizalommal lelke vágyát a kezébe tette dr. Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselőnek. Tudjuk, hogy személyében, széles látókörű, törhetetlen hazaszeretetű, puritán becsületességű képviselőt küld fel az országházba, aki a népet meleg szívvel szereti, akinek jósága már eddig is soksok könnyet letörölt a szemekből. Az ő személye közöttünk eddig is összetartást, békességet jelentett. Rajta keresztül a múltban is sok ellentét simult el s a gyűlölség helyett a megbocsátás költözött a szivekbe. Azért az örömnek ünnepnapja a mai nap számunkra, amelyen országgyűlési képviselői mandátumát kezeihez veszi. Munkájában, amely reá vár, hitünk, bizodalmunk és szeretetünk fogja elkísérni. Sikolya Albert Tiszaföldvár és Vidéke, VII. évfolyam, 13. szám, 1935. március 31. Izgalmas színfoltja volt a sajtóéletnek, az 1994-1995 között megjelent, Szabó János nevével fémjelzett, a háború előtt földvári újságírás szellemiségét továbbvivő hetilap, a Kurázsi Napló is. Magas színvonalon foglalkozott helyi politikával, művelődési, oktatási és sportügyekkel és a leleplező írásoktól sem riadt vissza. Az 1999-ben elindult Földvár és utódja, a Földvári Hírlap pedig már a jelen, jellegzetes kisvárosi havilap, amely egyaránt igyekszik információkat szolgáltatni a helyi közéletről, az önkormányzat és a rendőrség híreiről valamint beszámolni a civil szervezetek munkájáról, a jelentősebb kulturális és sporteseményekről elsősorban a helyi olvasók igényeinek megfelelő, lényegre törő, a konzervatív újságírás szabályait betartó formában. Nyolc hónap után most van először alkalmunk megmondani, nyiltan, egyenesen és becsületesen, hogy azon cikk kitételeivel, mely miatt annak idején „Tiszaföldvár és Vidéke” lapunkat a nagymélt. Belügyminiszter Ur betiltotta, mindenben mi sem értettünk egyet és mondhatjuk egész őszintén, hogy abban az időben, amikor az a cikk megjelent, ha a felelős szerkesztő nem a kórházban fekszik egy súlyosabb operáció folytán, az a cikk meg sem jelenhetett volna. Meg kell mondanunk azonban azt is, hogy „Tiszaföldvár és Vidéke” 10 esztendei becsületes munkája, a köz szolgáltatta s hazánk ügyének a szebb, boldogabb jövőért való küzdelme közepette ért büntetést túl szigorúnak tartottuk. Nem akarunk most, uj lapunk megindulásával kapcsolatban bírálatot mondani a felsőbb hatóság intézkedésére, ez nem is tartozik a mi hatáskörünkbe, de viszont nyolc hónapnak a szenvedése, költsége, kára nyomtalanul el nem tüntethető s ha már igy történt, annak tanulságait nemcsak nekünk, de azoknak is le kell vonni, akik lapban írni, vagy a közérdekében munkálkodni akarnak. Uj lapunk vezető cikkében főszerkesztőnk tiszta világossággal adja meg az irányt és szellemet, mely lapunknak útja lesz a jövőben, ezen a helyen tehát azzal foglalkozni nem szükséges. De hogy mindenki magyarázat nélkül is megértse, tudni kell annak, aki közleményt akar közreadni a lapunk utján, hogy a személyeskedések ideje már régen lejárt, meghasonlott lelkek és túlfűtött agyak termelvényei ma már nem, de egyáltalán nem újságcikkek keretébe valók. Meg kell mondanunk becsületesen és egyenesen, hogy az ugrálások, ugrasztások s a lapon keresztül való érvényesülések ideje is lejárt. A lap a közönségért, a köz tiszta szolgálatáért, hazánk szebb boldogulásáért és minden rendű és rangú polgártársunk erkölcsi, szellemi, gazdasági, ipari, kereskedelmi felvilágosításáért, az egyesületi élet tisztaságáért, a megértő, emberi megbecsülésért és megbecsültetéséért s minden igaz magyar ügyért fog küzdeni s megbecsülni és megbecsültetni fogja szent törvényeinket, az egyházaknak szolgálatát s keresztényi, igaz emberi tiszteletet fog hirdetni a fennálló törvényeink alázatos tisztelete mellett. Aki, tehát ezen elvek szerint hajlandó a mi nehéz munkánkban résztvenni, azt örömmel, emberi meleg szeretettel fogadjuk és megbecsüljük és közreadjuk tudásának papírra vetett kincseit. Mert hitünk az, hogy akiben valami tehetség van, azt isteni rendelés szerint a szegényebbek, elesetebbek, felvilágosulatlanok és az arra A cikk folytatása a 8. oldalon! A tiszaföldvári választókerület közönsége egyhangú lelkesedéssel adja át A KÉPVISELŐI MANDÁTUMOT DR. ERŐDI-HARRACH TIHAMÉRNAK
