Szabó Marianna: A rákóczifalvai Tiszapart hullámterének vizsgálata (2018) / 1748-2018
ragilis/ a fehér fűzzel együtt terem, de megtalálható a területen a kettő keverékfaja is, a / S. X. rubens /. A partmenti bokorfüzeseket a kosárkötő fűz /Salix viminalis/, a csigolya fűz /Salix purpurea/ és a mandulelevelü fűz /Salix trianda/alkotja. Ezek néhol áthatolhatatlan, sűrű bokorsávot alkotnak. Alattuk az aljnövényzet gyér, vagy egyáltalán nincs. Ezek az ún. hordalékligetek. A fűzfafélék családján belül a nyár nemzetség fajai: fehér nyár /Populus alba/ a területen a fehér fűzzel alkot társulást. A fekete nyár /Populus nigra/ nagy szórtságban fordul elő a területen, mint óriási vastagtörzsű példányok. Valamint - feltehetően telepítés révén - néhány még fiatal példánya is fellelhető, amely a Tisza árterére nem jellemző fafajta. A nyirfélék családjának másik képviselője a területen az enyves éger /Alnus gentinosa/ már jellegzetesen az ártéri ligeterdeinkben élő fafaj. Jellegzetessége, hogy a gyökéren lévő gumócskákban nitrogéngyűjtő sugárgombák élnek. A fent emliett fűz és nyárfafélék családjába tartozó fajok a 8 fölötti PH értékkel rendelkező talajt kedvelik leginkább. Ezek a fafajták puhafájuak, kialakulásuk oxigénben gazdag, friss vizzel öntözött, többnyire /mint az általam vizsgált terület is/ tavasszal elárasztott talajon indul meg. Lágy- illetve fásszáru növények Ez a terület is mint a legtöbb mai Tisza-part, erősen elgyomosodott. Hullámtéri - ártéri rudeális gyomtársulások /Chenopodion fluviatili/ A fák aljnövényzetében sövényszulák /Calystegion sepium/ található meg a legsűrűbben, de más növényekkel való társulása is megfigyelhető mint a Cusentó - Calystegietum fátyoltársulása vagy az adventivekből összetett Rudbeckió - Solidaginetűm,
