Tóth Attila: A szarvasmarhatenyésztés fejlődése a cibakházi „Vörös Csillag” MgTsz-ben (2018) / 1697-2018
A brucella mentesítés serén az üzem kényszerelhelyezés mellett tartotta a hizómarha állományt, mely technológiailag nem felelt meg a kitűzött paraméterek eléréséhez. így csökkent a fajlagos hozam, emelkedett a fajlagos abrakfelhasználás, ebből eredően nőtt a fajlagos költség. A hizómarhák végleges elhelyezése 1979-ig a brucella mentesítés végrehajtásával volt összefüggésben. 1975-ben a dórái szaktelepen, 1976-78-ig a telki üzemegységben, 1979-ben a kispusztai egvséghen került elhelyezésre. A tartásrendszer kötött, és zárt volt. A takarmányozás a falmelletti etetőkből történt. A táplálék adagolása kézi etetőkecsival ment végbe, a trágyaeltávolitást is meghatározta a tartásrendszer: ezt is kézi erővel végezték, a kihordás pedig fogattal történt. A szarvasmarhák csoportosan, jászolból ihattak. Az istállók mikroklimás viszonyai jónak minősíthetők a dórái és a kispusztai telepen, azonban a telki üzemegységben nem felelt meg a hizómarha igényeinek, mivel az istálló nagycsoportos, kötetlen elhelyezésű magas légterű. Emiatt a kötött tartásban -lévő állatok télen fáztak, - a téliesités ellenére is - nyáron pedig melegük volt. Az esténkénti átcsoportosítással járó szállítás, az uj férőhely megszokása átmenetileg törést jelentett a hizékonyság egyenletességére.
