Végh Attila: Mesterséges fácánnevelés a tiszaföldvári „Dózsa” Vadásztársaságnál (2018) / 1691-2018

11

az bizonyosodik be, hogy a mesterséges nevelés a vadásztársaságok számára legjobb esetben "O-szaldos", de többnyire veszteséges: a fácánra áldozott összeg a hasznosításban nem térül vissza. Ennek tudatában folyik és szükséges, hogy follyék, a mesterséges fácán-nevelés, hiszen az előzőekben emlitett okok miatt is, a fácán fennmaradásának célja nem lehet csupán anyagi oldalról elbirált feladat.

Nem hagyható figyelmen kivül a telepítési helyek megfelelő "forgója".

Ez azt jelentené, hogy egyrészt arányiban, másrészt konkrét, földrajzi elhelyezkedésében is megfelelő időközönkint változzék a telepítés, mintegy Vetésforgóhoz hasonlatosan. Ennek feltétele, hogy kellő mennyiségű, alkalmas telepitő hely álljon rendelkezésre, hiszen még igy is számolni kell azzal, hogy a jövőben a fácán ezeken a helyeken koncentrálódik, ami merőben uj helyzetet, problémát jelent.

A "fácánkérdés" megoldásán az ország sok, komoly szakembere dolgozik, és eddigi eredményeik alapjánis -amelyeket a vadásztársaságok lelkiismeretes munkája realizál- joggal várható, hogy a fácán továbbra is megmarad hasznos, remek sportélményeket nyújtó, a magyafc faunát gazdagitó vadmadarunknak.

Felhasznált források:"NIMRÓD” MAVOSZ lapja 1977-78-79 évf.

Tföldvári "Dózsa" Vt. fővadászi munkanaplója Tföldvári "Dózsa" Vt. irattára