Beke József: A Tisza Cipőgyár 20 éves fejlődése (1945-1965) (2018) / 1673-2018
_L- 17 -folyó Tiszát. Mennyire megdrágítaná a termelést, ha a vizet kilométerekről kellene szivattyúzni, vagy esetleg viztorony segítségével kellene a vízszükségletet ellátni. Szerencsére a Tisza vize biztosit ja a szükségletet és igy nem kell ilyesmire gondolni. Az üzem vízszükségletét a Tisza-viz fedezi, ami átlagosan 8000 m3 naponta. Lényeges megfigyelnünk azt, hogy milyen körülmények között jut a Tiszából a viz az üzembe. Először is szivattyú rendszerrel nyílt víztárolóba szivják, itt keverik aluminiumszulfáttál.-Ez a tulajdonképpeni derítés. Ezután a már kitisztult vizet homokszürőkön át zárt vezetékbe nyomják, így a fizikai szennyeződésektől mentes viz az üzembe jut. A viz nemeseik üzemi viz, hanem a fürdők, mosdók szükségletét is biztosítja. Az ipari szennyvizet igen nagy körültekintéssel vezetik vissza a folyóba. Először derítik, majd zárt csővezetéken át jut a Tiszába. Ez azonban csak nyáron van igy. Télen a viz körforga?lomban vesz részt, csővezetéken keresztül visszajut az ülepítőbe, itt ismét keverik a vizet aluminiumszulfáttal és ülepités után újból a csővezetékbe nyomják. A lakótelep vízszükségletét 5 db, ártézikut fedezi. A napi vízfogyasztás 820 m3 átlagosan, de a nyári meleg időben eléri a 900-950 m^-t is. A lakótelepről a szennyvíz derítve érkezik a Tiszába. A derítő anyagot koksz képezi. Ezzel a folyó halállománya nem hogy pusztulna, hanem még szaporodik is, A nyári estéken itt is, ott is "pecabotok'* nyúlnak a csendes folyó fölé, A gyár kapitalizálódása előtt még teljes mértékben kézi erővel folyt a termelés. A kbfcsszikus kapitalizmus idején indult meg a munkafolyamatok gépesítése. Ma államunk mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőségekhez mérten a nehéz munkát is gépesítse. A gyár segédüzemi berendezései a következők:
