A Tisza Cipőgyár termelésének természeti és társadalmi tényezői (2018) / 1670-2018
V Az államosítással egyidejűleg 1949. július 25-én a ’’Tisza Cipőgyár" NV. nevet vette fel az üzem. A vállalat igazi fejlődése azonban csak az államosítás után 195o-ben indult meg. A vállalat eredményes munkája alapján a környék lakosságának egyre jobb megélhetési lehetőség kínálkozott, vonzóvá vált a munkáscsaládok részére, a gyárban való elhelyezkedés. Egyre többen keresték a Martfűn való letelepedési lehetőséget. Az üzemmel együtt fejlődött a község is és 1949-ben önálló lett, lakosainak száma 1447 fő volt. 1952. november 7-re elkészült a "Felszabadulási" emlékmű. A három éves terv teljesítése alapot teremtett üzemünk további fejlődéséhez. 195o. január 1-én beinduló első ötéves terv az üzemnek, mint az ország legnagyobb cipőgyárának - jelentős fejlődési lehetőséget biztosított. A népgazdasági tervben megfogalmazott 35 %-os élet - szinvonal növekedéséhez szükség volt a lakosság árúellátásának növelésére, ^bből vállalatunk jelentős mértékben kivette részét, a termelés az első ötéves tervidőszakban a bázis-évhez viszonyitva 525 % - ra növekedett, ivei nőtt a lakosság cipőigénye , ezért nőtt a vállalat termelése is. A termelésben jelentős szerepe volt a tornacipő felfutásának, amely a sportcipő szükséglet kielégítését biztosította. A formatalp termelés felfutásának lehetőségét ugyancsak az első ötéves tervidőszakban biztosították, 24ol5 párról indulva 1954-ben már 1172967 pár volt a termelés. A gumitalp termelés növekedésének, mint bőrpótló anyagnak nagy szerepe volt a cipőtalp szükséglet kielégítésében. 1954-55-ös években szembetűnő visszaesés figyelhető meg. Az életszinvonal sokat hangoztatott növekedése mellett is elmaradt a tervezettől, ezért bizonyos fásultság kezdett uralkodóvá válni. Ezt jelzik az 56-os adatok is. /
