Csetényi Mihályné: Egy amatőr régész és nyelvész a 19. században. Kovách Albert csépai postamester élete és munkássága (2016) / 1613-2016
ásatás. 4. Századok. 1884. VIII. 735. о. Szept. 24-26. Szelevény, Puszta-Gyalu, Göbölyjárási Pusztán. A társaság gyűjteményét a megyei múzeumban - Szolnokon - kívánták elhelyezni, melyet azonban megfelelő helyiségek, szakemberek hiányában nem tudtak fogadni. Erről olvashatjuk a következőt:4 “A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Törvényhatósági Bizottság közgyűlési jegyzőkönyvében a 226/1881. számú előterjesztés alatt olvashatjuk, hogy a tiszazugi archaeológiai magántársulat a tulajdonát képező 2144 db leginkább kő- és bronzkori tárgyakból álló gyűjteményét felajánlotta egy Szolnokon létesítendő megyei régészeti egylet múzeumának alapjául, olyan feltétel mellett azonban, hogy ezen gyűjtemény a megyei régészeti egylet megalakulásával annak kizárólagos tulajdonába megy át, s a megye közönsége által kijelölendő helyiségből csak a megye közönsége engedélye mellett szállítható el. Az előterjesztés tartalmazza még, hogy a társaság a megye régészeti egylet alakítása iránt indítványt tett. A vonatkozó 18527/1881. számú végzés így fogalmaz: a magántársulat hazafias és közművelődésre szükséges indítványát általános lelkesültséggel fogadja a testület, s ebből folyólag egy megyei régészeti egylet alakítása elhatároztatik, s ezért a közgyűlés utasítja az alispánt, hogy a felajánlott tárgyak átvétele és a megyei székház épületében leendő elhelyezése iránt intézkedjék, a szervezendő megyei egyletről pedig tanulmányokat dolgoztasson ki. A megyei egylet alakítása azonban csak próbálkozás maradt, a tisza-zugi régészeti társaság ezért a Nemzeti Múzeumnak adta át gyűjteményének említett részét 1883-ban.” Nem tudjuk, hogy az utolsó ásatást kik, mikor és hol végezték, milyen okok indokolták a társaság megszűnését? Feltételezhető, hogy elköltözések, betegségek és öregedés mind közrejátszottak. A társaság megszűnését Kalicz Nándor 1889-re datálja5, amikor a még meglévő gyűjteményt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. Ugyanakkor a N.M. Régészeti Adattárában található egy újabb küldemény jegyzéke 1895. okt. 31. keltezéssel, 1646-1783. számig beküldött leletanyaggal. A tárgyak pontos leírásával, a lelőhelyek feltüntetésével, a különböző helyekről összesített db számmal - mely összesen 2151 darabot tesz ki -, s a tárgyak mellett az ajándékozó neve. Ezen tárgyakat is örök letétként küldték a Nemzeti Múzeumba. A kísérő levél szerint még mindig Br. Fechtig Imre a társulat elnöke, és Kovách Albert a titkára. Érdeklődnek, hogy társaságuk mennyiben vehetne részt a milleneumi kiállításon? Kovách Albert kéri vissza régészeti dolgozatait, hogy azt összeállíthassa. Elképzelhető, hogy ezeket nem kapta vissza, mert 1895. okt. után már nem találtam írást Kovách Alberttól az Arch. Ért-ben. Kérdi továbbá, hogy a még itt maradt, hiányos emberi koponyákat elküldje-e, vagy tartsa vissza az Antropológiai Múzeum számára? Leletanyagukból eljuttattak a különböző intézeteknek is. Erre található utalás az Arch. Ért. 1877. XL. к. 27. о. ..’’czélul tűzte ki azt is, hogy a Nagy-Kunságban nagy mennyiségben előforduló obsidian, s csonttárgyakból oly régészeti múzeumok s főiskolák számára, hol ezek nincsenek ajándékokat küldjön.” 4 Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1988. Zounuk 327-334. old. Botka János: A „Tiszazugi Régészeti Magán-Társaság” jegyzőkönyve. Az 1886. október 25-én Tiszakürtön végzett ásatásról. 5 Kalicz Nándor Régészeti füzetek. 8. 1957. 1 l.o, 13. o. 28
