Kávási Zsigmond: 200 éves a Tiszaföldvári Református Templom. Számok és tények a Tiszaföldvári Református Egyház 400 éves évfodulójához közeledve (2013) / 1602-2013
A Hajdu-Bihar megyei szolgáltató vállalat Földváron lakó brigádvezetője az illető. Czingler János kőműves mester Papp János atyánkfia húszezer forint kölcsön előleggel a munka elvállalására birta. Brigádja vállalta az 15oo négyzetméter külső falfelület vakolását, közel 3oo ezer forint munkadijért. Dr. Tóth Pál zsinati főmérnök átvizsgálva a költségvetést, jóváhagyásra ajánlotta a felettes egyházi hatóságnak és a főmérnök, mint megbizott szakértő segitségével létrejött a szerződés az Tf egyház és a kivitelező szövetkezet között. Az Országos Műemlék Felügyelőség elhúzódó engedélye miatt a renoválás 198o. junius 8-án kezdődött csak el. A torony állványozásához a cibakházi tsz kölcsönzött állványt. A kései kezdés miatt nyilvánvalóvá vált, hogy még ebben az évben nem lesz kész a munka. Tóth Lajos lelkopásztornak nagy energiájába került a mesterekkel való bánásmód, illetve a munkára való buzditás. A munka láttán sokan kaptak ösztönzést arra, hogy áldozatot hozzanak az egyházért. Az áldozatosság lelkülete szüntelenül növekedett. Gyakran volt a perselyben boriték ilyen felirattal "renoválás céljára" hol looo, hol 5ooFt-os adomány. Az ismert és ismeretlen adakozók e pár év alatt 422 ezer forinttal járultak a munkához. Szabó József külföldre szakadt hazánkfia közel 4o ezer Ft-al, jónéhányan lo ezer Ft-ot meghaladó adományai segitették a munkát. A külföldi egyházak ez összegből 145 ezer forintot küldtek. A presbiterek, gyülekezetéi tagok munkája is több tizezer forintra rúgnak /felkuszott növényzet eltakaritása, ajtó, ablakok mázolása, lábazat rendbehozása, járdakészités, törmelék eltakarítás/. A munka tehát nem fejeződött be 198o-ban, igy 81 tavaszán folytatták a mesterek a munkát. Végül 1981. júniusában elvonultak a templom mellől. Készen lett a nagy mü, 5o esztendő után újból a rég fényban tündökölt a templom. A vakolás mellett elkészült a torony süveg mázolása, a főbejárattal szemben vaskapu készült, a parókia és a templom között pedig betonjárda, valamint a párkányok és a csatornák bádogozása. Mind ezek a munkák anyagi kiadásai megközelítették a félmillió forintot. A templom helyreállításáért hálaadó istentiszteletre gyűltek öszsze a tiszaiöldváriak és a környékbeli gyülekezetek tagjai, mintegy 5oo fő.
