A 2013. évi tiszaföldvári utcanév változásokkal kapcsolatos Ideiglenes Bizottság anyagai, előterjesztések, határozati javaslatok (2013) / 1590-2013

1811. április 1-jén született Tiszafoldváron a ma „Kossuth házként” ismert épületben, édesapja a Podmaniczky uradalom tiszttartója volt. 1834-ben szentelik pappá. 1840-től munkatársa, majd szerkesztője lett a Religio és Nevelés című egyházi folyóiratnak. 1841-ben az esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelőjének nevezték ki. 1847-ben teológiai doktori oklevelet nyert. 1849-ben ő indította és szerkesztette a Katholikus Iskolai Lapot. 1865-ben esztergomi kanonok lett. Nagy értékű könyvtárát 1880-ban (Somogyikönyvtár) Szeged városának adományozta.

22. Szcnási János (1936-1956)

Tiszaföldvári születésű, édesanyja neve Árvái Irén, az Árpád út 40. szám alatt lakott. 1953-tól a Szolnoki Vasipari Vállalatnál dolgozott lakatosként. Az 1956-os forradalom tiszaföldvári áldozata: 1956. november 3-án vállalati kocsival, két társával a Magyar Vöröskereszt budapesti, Baross utcai központjába szállítottak élelmiszert Tiszaföldvárról. Valószínűleg az Üllői úton belekeveredtek az utcai harcokba, melynek következtében a fővárosban életét vesztette. A békásmegyeri temetőben helyezték örök nyugalomra.

23. Varga Jenő

1944 októberéig Tiszaföldvár aljegyzője, 1945-48 között főjegyző

1956. október 27-én a helyi Forradalmi Tanács elnökévé választották. Az ’56-os forradalom idején az ő vezetésével szerveződik meg a község élete, a zavartalan ellátás és a nyugalom megőrzése érdekében. 1957. július 10-től előzetes letartóztatásba kerül, 4 évet ült börtönben, a vád a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés volt.

24. Vigyázó Sándor Gróf

Podmaniczky (III.) János leánya, Podmaniczky Zsuzsanna férje Gróf Vigyázó Sándor lett, s ők öröklik Szolnok vármegyei birtokait, és az aszódi kastélyt.

Vigyázó Sándor végrendeletében minden vagyonát a Magyar Tudományos Akadémia javára hagyta (1925).

6