Nemes Jánosné Pap Adél beszéde Dr. Gál Lajos emlékkövének avatásán (Tiszaföldvár, 2006. június 5.) / 1586-2013

3 Nagy segítője volt ebben a Nőegylet elnöke Pap Aladárné, Pap Aladár kántor-tanító felesége - nagymamám - , aki még 1924-ben alapította meg a Lórántffy Zsuzsanna Református Nőegyletet, melynek tagjaival együtt megkezdték áldásos munkájukat az egyház életében. Ha jött a karácsony, idézettel mondva „ Felruházták a ruhátlant, megelégítették az éhezőket", azaz még a Molnár Elemér nagytiszteletes úr alapította ebédkonyhán Pap Aladárné vezetésével meleg ételt kaptak a református iskola szegénysorsú tanulói. De nemcsak azok, hanem a távollakók is , akik a délelőtti és a délutáni tanítás között nem mentek haza ebédre. A Nőegylet tagjai felváltva főztek a gyerekeknek. Karácsonykor még ruhát és cipőt is kaptak a rászoruló tanulók. Úgy gazdálkodott a Nőegylet, hogy a fenti kiadásokon kívül még földet is vásároltak. Teaesteket is rendeztek. Bevételüket nemes célokra használták fel. Napjainkban is nagyon segítőkész a mai Nőszövetség Köles Jánosné vezetésével. Fáradhatatlan, áldozatkész munkáját a rendezvények megszervezésében és más egyéb munkákban itt szeretném megköszönni nemcsak Neki, hanem minden nőszövetségi tagnak is. Dr. Gál Lajos idejében nemcsak a Nőegylet, de ő maga is mindig jószívű, segítőkész volt. Szívvel-lélekkel, hittel dolgozott még a nehéz időkben is. Vallotta a zsoltár szavaival: „ Az Úr az én kőszálam , váram és megmentőm." Ez olvasható a most felállított emléktábláján is. Volt mindig megnyugtató, vigasztaló szava szeretteink elvesztésekor is. Magam is tapasztaltam ezt. Nemcsak ő, de hü felesége Dr. Gál Lajosné Ferenczy Anna is követendő szép példát adott szorgalmas munkájával, segítőkészségével. Sokat dolgozott ő is a Nőegyletben, Lányegyletben, s egyebütt is. Rövid ideig még a Polgári Iskolában is dolgozott óraadóként. Az ő személyében a tantestület megértő kartársra lelt. Tanítványai közül ma is sokan emlékeznek melegszívüségére, lelkiismeretes nevelői munkájára. Rá is szeretettel gondolunk mindig. Dr. Gál Lajos nyugdíjba vonulásakor 1974-ben nehéz szívvel búcsúzott szeretett gyülekezetétől. Búcsúprédikációjára ma is emlékszem, amelyben kiemelte, hogy sok jót, munkát és továbbtanulási lehetőséget kaptak a nép egyszerű gyermekei abban az időben. Nyugdíjazása után még 1974-ben Debrecenbe költöztek. Debreceni lakásában is mindig visszagondolt Földvárra. íróasztalát is úgy helyezte el a lakásukban, hogy az ablakból Földvár irányába nézhessen. Gondolatban mindig itt járt továbbra is Földváron. Gondoljunk mi is gyakran rá ! Gondoljunk komoly, néha szigorú tekintetére, mely mögött szerénységet, érző meleg szívet, jóindulatot, segítőkészséget, udvariasságot tapasztaltunk. Emberséges ember volt. Legjobban Arany János szavaival emlékezhetünk rá és tanítóinkra : „ Legnagyobb cél pedig itt e földi létben, ember lenni mindig minden körülményben. „