Soren Breiting: A környezeti nevelés új irányzatai (Tiszaföldvár) / 1572-2012

hogy miután a diákok tanultak és valamit megértettek a környezeti probléma hátteréről, a hulladék újrahasznosításról, mennyiben képesek használni a megtanult ismereteiket más környezeti probléma megértésénél, mennyiben képesek a diákok átgondolni az általuk legjobbnak tanult megoldást az adott problémára és használni egy másikra mind egyénileg, mind egy adott közösség döntéshozói működésében. A hulladék problémák tanítása alatt a tanár javasolhatja a gyerekeknek, hogy az osztály tegyen egy apró vizsgálatot arról, hogy hogyan viselkednek az emberek az utcán a hulladékkal. Az osztályt osszuk két kisebb csoportba. Minden csoportnál legyen egy zacskó papírba csomagolt karamell. A következő reggel a gyerekek szétszóródnak az utcán és megkínálják a járókelőket cukorral. A diákok úgy hívják ezt a napot, hogy a Jókívánság napja ". Mindenkit, aki elfogadja a cukrot, megfigyelnek, hogy mit csinál a papírral. Eldobja az utcán? A papírkosárba rakja? A zsebébe teszi? Vagy valami mást tesz? A jó csoporttervezés esetén kedvező helyzetek adódhatnak a diákoknak a vizsgálódásra. Az utcai megfigyelés után a diákok grafikonokat készítenek, hogy összehasonlítsák az emberek viselkedését. A valós célja ezeknek a vizsgálatoknak az, hogy megbeszéljék, vajon, mi befolyásolja az emberek hozzáállását, felelősségét, viselkedését a hulladékkal kapcsolatban. A megbeszélés kiteijeszthető a környezeti kérdések általános tárgyalására. Ebben az esetben a gyerekek számításba vehetik a lehetőségeket a társadalomban, ha az emberek viselkedésének megváltoztatása a kérdés. Ebben az esetben a társadalom által adott határok nagyon fontosak az emberek aktuális viselkedése szempontjából. A társadalomban jelentkező környezeti problémák megelőzéséhez együttműködés szükséges, a közösség politikai szintjén, valamint az egyéni felelősség szintjén. Természetesen ez a fajta tanítás a diákokat jobban befolyásolja abba az irányba, hogy többet törődjenek a környezeti problémákkal és lehet, hogy viselkedésük is megváltozik, például az újrahasznosítás irányában. Azonban ezt csak egy mellékhatásnak szabad elkönyvelni. A társadalmi fejlődés időbeli élménye a gyerekek számára Altalános tapasztalat a szülök és a tanárok körében, hogy a kisgyerekek általában nagyon nehezen tudnak történelmi változásokban gondolkozni. A jellemzően használt fogalmak a „most", és a „régi időkben", amelyet többnyire azokra a helyzetekre értenek, amelyek jóval a születésük előtt történtek. Azután rendelkeznek egy „a jövőben" képpel, amikor erről feltétlenül gondolkodniuk kell. Ezek a korlátok valószínű leg abból származnak, hogy tapasztalatuk csak a saját változásukról van (ti. arról, hogy nőnek, hogy születésnapjuk van stb.). Másrészről viszont az őket körülvevő világot állandónak látják, mert a változások lassúak vagy nem észlelhetőek egy kisgyerek számára. Ha ez a jellemzés helytálló, a gyerekek hiányzó képe a történeti folytonosságról komoly kihívást jelent a környezeti nevelés és más vonatkozó tárgyak számára. Fejlesztenünk kell azt a képességüket, hogy megértsék, ők egy történeti változás középpontjában állnak és ezeket a változásokat az ember, az emberiség idézi elő. A „fejlődés" nem egy egyirányú folyamat, amelynek célját valahol az emberi közösségeken kívül határozzák el.