Winter András: A fejlődéselméletről - darwinizmusról a hadifogolytáborban (1917) / 1567-2012

- 1 -V "A természettudományok, dacára korunkban elért magas virágzásuknak, aránylag nagyon rövid múlttal bírnak. Bár már az ókorban találkozunk az első term.tud.-i ismeretek kezdetével, mégis a bizonyítékok melyek részinkre fennmaradtak azt mutatják, hogy azon távoli korok tudása csakis egyes megfigyelések gyűjteményének tekinthető csak, minden sis­ternaticai összefüggés nélk'il. Az egész természettudomány az orvosi nö­vények meglehetősen széles körŰ ismeretéből állt, tehát pharmakognostikai ismeretekből, és a*; orvostudomány mtívelőire szorítkozott. A botanikának a pharmacognosiától való elkülönülésével kezdődik a botanika tulajdonképpeni virágzása, mert csak ettől kezdve adhatta magát a botanikus a botanika tulajdonképpeni céljának elérésére, a növények alakjának, felépítésének, életmódjának, fejlődési folyamatuk­nak és Összetartozandóságuknak a megfigyelésére, vagy másképpen: a szakkifejezésekkel élve a morphologiai, anatómiai, physiolosiai, bio­logiai és systematikai szempontok zavartalan érvényesítésére. Bizonyosan a legnehezebb s talán a legérdekesebb fejezete a botaniká­nak a növények összetartozandóságáról szóló tan, a leszármazási alapon álló systematika vagy; rendszertan. A növénytannal tudományosan foglalkozóknak már korán felt'ínt, hogy vannak egyes növény-csoportok, melynek egyes tagjai kMlső hasonló­ságuk által szemlítomást Összetartoznak és a növénysyűjtők a herbá­riumaikban a növényeiket hasonlóságuk szerint is elkezdték csoporto­sítani. A botanikai tankönyvekben is hasonlóságuk szerint csoporto­sították a növényeket, ami a studiumot nagyon megkönnyítette. Ezek az első, meglehetősen ügyetlen kísérletek tudományos alapot azonban csak akkor nyertek, midőn a 16.század második felében llnne Károly svéd botanikts felállította ismert hírű növény systemáját, melynek alapjául a szaporodási szervek számát és elhelyezését, illetve

Next

/
Thumbnails
Contents