Kalivoda Béla: Kisemlős faunisztikai és populációdinamikai összehasonlító vizsgálatok Jász-Nagykun-Szolnok megyében gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek alapján / 1549-2012
- 15. függvény felhasználását tartom a legcélszerűbbnek, mivel a Simpson - Yule index értékét a reálisan várható fajszámok tartományában az adatok alapját képező eloszlás erősen befolyásolja /Southwood 1984./, a dominancia index pedig - amely véleményem szerint túlzottan leegyszerűsíti a problémát -, szükség esetén az alapadatok között már megtalálható, mivel értéke azonos a leggyakoribb faj arányával. A Shannon Weawer függvény mellett szól, hogy a faj - abundancia viszonyt jól jellemzi, nagyságát leginkább a legnagyobb gyakoriságú faj befolyásolja /Southwood 1984./, ami táplálék vizsgálati szempontból nem hátrány, mindemellett használata az irodalomban elégé elterjedt. Értéke a 8. képlet alapján állapitható meg. A faj szám és a diverzitás érték felhasználásával, a 9. képlet alapján számitható a kiegyenlítettség /Sasvári 1986./. A minták egyedi elemzése és jellemzése után a vizsgálat következő fázisa a különböző időben-r, illetve helyeken gyűjtött anyagok összehasonlítása. A legegyszerűbb módszer a hasonlósági együttható képzése. Ez az eljárás eredeti formájában akkor lenne korrekten alkalmazható, ha azonos nagyságú területről, vagy azonos időszak alatt összegyűlt táplálékmintákat hasonlihatnánk össze. Mivel az előző feltételek nem teljesülnek a módosított Sprensen indexet /lo. képlet/ egy relatív mutatóvá alakítottam át. Jelen esetben ugyanis a minta sem tér-, sem időbeli abszolút értékű alapra nem vonatkoztatható, hanem egy gyöngybagoly pár zsákmányszerző területén élő zoocönósis relatív mutatója. így a mintanagyság önkényesen megállapított, s ezért a számítások során az abundancia értékek alkalmazása helytelen lenne. Helyette a fajok relatív gyakorisága alkalmazható, ami elvileg független a minta nafgyságától. Amennyiben a mintaelemszámot száz példányra korrigáljuk /százalékos gyakoriság/ a feladat a 11. képlet szerinti formában adható meg. Értelemszerűen, az egyedszám arányok helyett a testtömeg arányokat felhasználva is elvégezhető a számítás.
