Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012

Tiszai Téka Vadász István zavartalan víztükröt. Az egykori óhalászi faluhelytől a Balázs-fokig terjedő vonal és a Poroszló—Tiszafüred közötti közúti és vasúti töltés közé eső területen fekszik a poroszló öblözet. Ebben az öblözetben a morotvák, holtágat egy része vagy védett vízinövényei (pl. a csapói-holtág tündérrózsái) vagy egykori partmenti növényzete (pl. a Kis-Tisza medre végig követhető mindenhol) révén még elkülönül nyílt víztükrű környezetétől. Az egész öblözet aránylag sekély vízmélysége, a viszonylag sok sziget, a szárazföld és a holtágak, mocsaras fenekek váltakozása, az övzátonyokat is jelző felszín a szabályozás előtti állapotokat idézi. A közúti és vasúti töltés valamint a Tiszabábolna közé eső terület- mely jórészt Poroszló határát alkotja — neve: tiszafüredi madárrezervátum. Ez a terület sokban hasonlít a poroszlói öblözethez. A nyílt vízfelület itt talán még kevesebb, s ezt is a hordói-holtág felől jövő egykori Fás-ér (és a partját kísérő növényzet: például a cserjék) kettéosztja. A növényzet segítségével jól kivehető a beömlő patakok medre (Eger, Nyárád) is. Az igazi vízrajzi érdekességet azonban az egykori hatalmas kanyarok emlékét őrző holtágak jelentik (Hordói-holtág, Nagy-morotva). A legkisebb térség a Tiszafüredtől ÉNy-Ny-ra eső, a valamikori császlódi holtágat magába foglaló terület. Itt van a füredi Holt-Tisza, illetve az erősen feltöltődött és ezért jórészt csatornázott örvényi morotva. A megerősített árvízvédelmi gáton túl lévő egykori árterületre kevés vízrajzi tényező emlékeztet. Az egyik legjelentősebb ilyen emlék a Cserőközi Holt-Tisza, mely védett terület. Elmocsarasodó, feltöltő holtágak vannak még Tiszaderzs (Vakvár, Kengyel, falu alatti "Morotva"), Tiszafüred ("Réti-morotva"), Tiszavalk (Felső-morotva) és Négyes határában. A valamikori erek, fokok futását azonban mára inkább már csak a belvízlevezető csatornák nyomvonala jelzi. A savanyú, a savanyú, kötött vályog és any

agtalajok, továbbá az öntés-, iszap-, és löszanyagú vályogtalajok elterjedtségének határa pontosan jelzi az egykori ártér hatalmas méretét a Tisza-tó térségében is. IRODALOM: CHOLNOKY Jenó: A Tisza meder helyváltoztatásai. Földrajzi Közlemények, 1907. pp. 381—305.; 425—445. DÖMSÖDI János: Talajjavítási útmutató, Budapest, 1984. FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára I—II. kötet. Pesten, 1851. (reprint) GÖRGEY Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Budapest, 1988. KÁROLYI Zsigmond—NEMES Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I—

III. kötet. Vízügyi Történeti Füzetek. Budapest, 1975. NAGY Illés: Közép-tiszai vizitúra-kalauz. Budapest, 1989. PALUGYAY Imre: Jász-Kun Kerületek s Külsó-Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. PESTY Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben. Miskolc, 1988. 12