Vadász István: A legutóbbi másfél évszázad vízrajzi változásai a Tisza-tó térségében (Szolnok, 1994) / 1547-2012
Tiszai Téka Vadász István 1855-ös árvíz csaknem teljesen megsemmisítette. Ekkor rongálódott meg a Tisza szalók—Pusztataskony közötti töltés is. Ezt követően azonban a gátépítési munkálatok több szakaszon is nagyobb lendületet vettek. Egyrészt megépült a Tiszafüred fölötti gátszakasz, másrészt 1855—59. között kirepült a Sarud—Kisköre vonal gátrendszere, 1859—62. között pedig Örvény és Derzs, illetve Dens és Abád vonalán a védőgát. Az 1860-as évek elejére tehát területünkön Egyek—Tiszafüred—Tiszaörvény—Tiszaszölős—Tiszaderzs—Tiszaabjíd—Tiszaszalók—Pusztataskony vonalán, illetve a folyó másik oldalán a Sarű^Kisköre szakaszon felépültek a gátak. Ez azonban korántsem jelentette az árvízveszély teljes elmúltát. A természetes árterének hatalmas részétől megfosztott folyó árvizei ugyanis egyre veszélyesebbek lettek: ehhez hozzájárultak a már fentebb jelzett "torlódások" is. 1876-tól a nagy megpróbáltatások időszaka következett: előbb 1876-ban volt hatalmas árvíz, később 1879-ben, majd 1888-ban volt újabb pusztítás. 1876-ban Tiszaabádot és Tiszaszalókot csak úgy tudták megmenteni a teljes megsemmisüléstől, hogy az Abád alatti ún. bukógátat megnyitották és így a víz levonulhatott a derzsi határ felé. Az árvíz tapasztalatai nyomán fogalmazódott meg Tiszahalászi végleges kiürítésének gondolatai is. Az áradat ugyanis Halászi fölött 7—8000 m között is szétterülhet, Halászon alul viszont 2,5—2,8 km, a töltések közé szorítva azonban helyenként csak 550—600 m széles ártéren vonulhat tovább. "Mivel tehát az árvíz oly mérvben és sebességgel, minővel Halászig érkezik, tovább nem futhat, okvetlenül be fog következni a jövőben is, hogy az áradat nagyobb mérveket fog ölteni... Ezeknél fogva kétségkívül lévén ... Tiszahalászi községet jelen helyén még nem hagyandónak ... a kitelepítést minden lehető módon előmozdítandónak véleményezi". Ennek alapján 1877—79. között valóban sor került a kitelepítésre: így jött létre az egykori Felső-Magyarád pusztán Újlörincfalva. 1879-ben valóban újra jött a nagy árvíz. Ekkor dőlt romba Szeged, de a mi területünket is érintette a pusztítást. Sarud belterületének biztonságosnak gondolat magaslatán tört át a víz. 1888-ban pedig a Sarud alatti gát szakadt át. Nem véletlen, hogy ezt követően, az 1890-es évek elejére elkészítették a Sarud—Poroszló-sóház közötti töltést, illetve szabályozták és csatornázták a Laskó-patakot is. A korábbi árterek, mocsarak, fenekek vízmentesítése, illetve a terület vízrendezése az 1880-as évtizedben nyert nagyobb lendületet. 1881 és 1885 között Tiszaszőlős—Tiszaderzs—Tiszaszentimre—Tiszaigar—Tiszaörs és Tiszaabád határában kiépültek a Kisfoki-, a Nagyfoki- és az érfűi csatornák, melyek a belvizet vezették (zsilipek segítségével) a Tiszába, illetve a levágott cserőközi és abádi holtágakba. 1882-ben felépült a mirhói-zsilip is, 1898—99-ben pedig elvégezték az egykori Mirhó-érhez kapcsolódó Gyolcs-fenék csatornázását. 10
