Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása (2012) / 1543-2012

14 VAJ KAI AURÉL II, 18 keleti bizánci, nyugati germán és keresztény formák hatását. Amit azonban a honfoglalók magukkal hoztak, mai hazájukban legnagyobbrészt széttöredezett, átalakult, legnagyobbrészt felszívódott. A magyar népi orvoslás ma ismert és gyakorolt anyaga szervesen illeszkedik az európai népek gyógyításába, amiben antik hagyományok, középkori füves könyvek, a kereszténység kultúrköre, a haladó hivatalos orvostudomány és sok egyéb (— nem szólva itt az ősi lélektani tényezőkről —) ötvöződött egybe. Nemzeti sajátosság akkor is lappanghat orvos­lásunkban, de, hogy mi ez, összehasonlító vizsgalatok híján egyelőre nem tudjuk. A szlávoktól hiedelmeket, szokásokat átvehettünk — ezt már a nyelvészet is bizo­­nyítja—, a vallási eszközökkel való gyógyítás részben a németektől szivárogha­tott át stb., de ugyanakkor arra is gondolni kell, amit a magyarság adott szom­szédainak.76 Mert meglehet, hogy a romántól kaptuk a csumát, ők viszont a magyartól vették át az ispital-t. Ebből pedig műveltségünk magasabb szintjére következtethetünk. Az eddigi összehasonlító módszer sovány eredménye nagy részben annak tulajdonítható, hogy amíg a kutatók, az értekezések javarésze tőlünk távol élő népek néprajzával foglalkozott, addig elhanyagolta a velünk szomszédos népek műveltségének, hagyományának vizsgálatát az összehasonlí­tásba bevonni.77 Az eredet kérdésének másik része általános néplélektani, orvostörténeti, ami már kívül esik a speciális magyar problémakörön, nem szólva a népi orvoslás kőién. Nem mondhatjuk, hogy kutatóink ezen a téren elmaradtak volna, emlékez­zünk csak Róheim Géza pszihoanalitikai vizsgálataira vagy Solymossy Sándor integritasos elméletére. Az európai orvostudománynak megvan az egységes fej­lődésvonala, Magyary-Kossa Gyula több értekezésében kimutatta, mennyiben kapcsolódott a népi szemlélet az egyetemes orvosi felfogáshoz, mennyit merített annak tudásanyagából. Mennyiségben ugyan itt sincs annyi eredményünk, hogy rendszerbe foglalhatnánk az orvostudomány — népi orvoslás viszonyát, de útmu­tatást a további munkára már megkaptuk. Ahhoz, hogy a hazai népi orvoslás kutatását a néprajzi, általános művelődés­­történeti értékének méltó helyére emeljük, még sokat kell dolgoznunk. Igaz, mód­szerek változnak, ahogy a kor uralkodó gondolatai sugallják, de minden mód­szernek megvan valahol a haszna, ha komolyan dolgozunk és a legjobb módszer is értéktelenné válik könnyelmű, felületes kezekben. Ismerve a régiség és az élő néphit, a hagyomány szoros összefüggését, szük­séges, hogy lehetőleg minél több kútfő (régi családi levél, gazdasági, háztartási feljegyzés) kerüljön kiadásra. A régiek magánleveleikben sokat írnak betegsé­geikről, minduntalan valami jól bevált háziszer vagy jóhírű orvosló személy után kérdezősködnek. Levéltárakba süllyesztett, jelentéktelennek látszó feljegyzések­ből már eddig is több értékes ráolvasásunk látott napvilágot. Háztartási és gaz­dasági tanácsokat tartalmazó kéziratos könyvekben a folttisztító recepteknek, bűvészmutatványoknak, a kincskeresés különböző módjainak, a vetemények ültetési sorrendjének stb. leírása közé szúrva tekintélyes mennyiségű ember- és állatorvosló eljárásra bukkanhatunk. Különben itt volna az ideje, hogy rendet teremtsünk e kéziratos orvosló, tanácsadó könyvekben, házipatikákban, mert már futólagos áttekintésre is észrevehető a különböző kéziratok több-kevesebb hasonlósága. Ha tehát rendszerbe foglaltuk, az igen tekintélyesnek látszó anyag összezsugorodik, használhatóvá válik. Sürgős volna mielőbb a magyar népi orvoslás teljes bibliográfiáját összeállí­tani és kiadni,.mert különben a számtalan elfelejtett folyóiratban lappangó, külön­ben értékes adat továbbra is ismeretlen marad a tudomány előtt. Meg kell indítani a terepen a módszeres, céltudatos gyűjtőmunkát. Ne

Next

/
Thumbnails
Contents