Zsigrai György: Karcag város környezet- és természetvédelmi problémái (Tiszaföldvár) / 1534-2012

7. legalkalmasabb az erdősítés. Bár az általános és díjtalan szemétgyűjtés logikája nem kívánja meg, mégis fontosnak tartjuk, hogy ezek a szemétlerakók nyilvánosak legyenek, azaz oda bárki, bármikor maga is kivihesse a hulladékát. A kommunális szennyvíz kezelésének helyzete szintén igen rossz. A csatornahálózat kiépítettsége messze elmarad a vezetékes ivóvíz hálózat mögött, ugyanakkor a szennyvíztisztítási kapacitás már jelenleg is kicsi. Ennek egyenes következménye a befogadók tragikus állapota, amiről már volt szó. Mivel a szennyvizet ellenőrzés alatt szükséges tartani, minden lehetőséget meg kell ragadni a csatornahálózat fejlesztésére, függetlenül a tisztító kapacitástól. A közutak burkolásához hasonlóan, itt is szükségesnek tartjuk a lakossági kezdeményezések maximális támogatását, mint különösen kedvező fejlesztési lehetőséget. A tisztítómű kapacitását meghaladó szennyvízmennyiséget semmi esetre son szabad kezeletlenül a befogadóba engedni, inkább jól megválasztott helyen szükség tárolóba kell gyűjteni, a minimális fizikai tisztítás után. Gazdasági szempontból is megfontolandónak tartjuk, jól megválasztott területen, szigorú ellenőrzés mellett a szennyvíz biológiailag aktív szűrőterületen történő tisztításának lehetőségeit. Súlyos gondokat okoz a városban az állattartás is. Ez igen furcsa helyzetnek tűnik egy nagy hagyományú mezővárosban, azonban sajnos egyenes következménye a múlt rendszer gyakorlatának, amely a termőföld és a földműves közti szoros kapcsolatot megszüntette. A rendszerváltás következtében várható ennek a kapcsolatnak az újra alakulása, ami előreláthatólag hosszú távon jelentcsen csökkenti majd ezt a problémát, azonban addig is áthidaló megoldásokra van szükség. A városi állattartást nem lehet egyszerijen rendeletileg szabályozni, mert ez - különösen a jelenlegi időszakban - igen fontos, hagyományos jövedelemforrás. Ezért az okozatra, azaz az állattartás hátrányos következményeinek enyhítésére kell koncentrálni. Az első ilyen probléma az alcm és a szálastakarmány. Ezt jelenleg zömében az amúgy is kicsi portákon tárolják (a később tárgyalandó trágyával együtt) ez egyfelől rendkívül tűzveszélyes, másrészt városképileg sem a legkedvezőbb, elveszi a helyet a pázsitok, konyhakerti zöldségek, virágágyak elől. Hagyományosan ezeknek a szálas anyagoknak a tárolása az ún. lógerekben történt. Ezt jelenleg is kézenfekvő megoldásnak tartanánk. Még súlyosabb probieret okoz a képződő trágya elhelyezése. A trágya a költségekre rendkívül érzékeny, kevésbé piacos termék.