A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

7. A HOLTÁGAK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA Minél inkább távolodunk időben a folyószabályozások történelmi és egyben természetátalakító eseményeitől, annál sürgetőbbé, fontosabbá fog válni a felszíni vizekben egyre szegényebb országunk számára a még fennmaradt vizes élőhelyeink védelme és fenntartása. A holtágak védelmének tehát nagy szerepet kell kapnia, mivel ma már nem fűződnek le újabb holtágak, mint ahogy régen a kiszáradt medreket helyettesítették az újonnan lefűződött, fiatalabb utódaik. Ez az „öröklődési" folyamat a folyószabályozások óta megszűnt. A magyarországi folyószabályozások eredményeként kialakult vagy kialakított holtmedrek és mellékágak jelenlegi száma megközelíti a 300-at. Közülük mintegy 180 vízterülete nagyobb 5 hektárnál. Ez összesen 7000 hektárnyi vízfelületet jelent. A holtágak körülbelül 75%-a a mentett oldalon helyezkedik el. A Körösök vidékén ez az arány megközelíti a 90%-ot (TÓTH 1999). A legfőbb probléma, hogy a holtágaink többsége feltöltődik, ezért az elsődleges célunk az, hogy a lehető leghosszabb ideig biztosítsuk e vizes élőhelyek fennmaradását a jövő generáció számára is. A továbbiakban a holtágakat veszélyeztető eutrofizációs folyamatot tárgyalom. 7.1. A holtágak eutrofízációs folyamatai Felszíni vizeink sorsa hosszútávon a feltöltődés, ezért az állapotfelméréseknél fontos mutató a szerves anyaggal történő feldúsulás mértéke. Ez a fejlődési irány indokolja egy adott víztest biológiai vízminőségének vizsgálatát. A gyakorlatban vízminőség meghatározására számos osztályozást alkalmaznak. Az egyik a biológiai vízminőség rendszer, mely egy 4 tulaj donságcsoportra (halobitás, trofitás, szaprobitás, toxicitás) épülő osztályozás, tulajdonságonként 10-10 fokozatú skálával (FELFÖLDY 1987). Az ökológiai vízminősítés viszont ennél kicsit összetettebb folyamat, mely vizsgálja az adott víztér élővilágát alkotó populációk és populációegyüttesek tér és időbeli eloszlását is. Ezt az osztályozást elsősorban a természetvédelem használja. A fentiekben már említettem, hogy a biológiai vízminősítési rendszer 4 tulaj donságcsoportra épül. Az egyik ilyen a halobitás-fok, mely a víz összes só koncentrációjától és a sók minőségétől függ, tehát nagyrészt az élettelen környezet adottsága, melyet az élővilág csak egészen kivételes körülmények között tud megváltoztatni. A toxicitás-fok a vizek mérgező képességét jelenti, mely a vízben oldott 46