A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

6.3.2. Az élőhelyek természetessége A mintaterületen megvizsgálom a felmért élőhelyek természetességi állapotát (8. melléklet). Az értékeléshez a MÉTA programban is már régóta használt és bevált NémethSeregélyes-féle ötfokozatú skálát (NÉMETH - SEREGÉLYES 1989) használtam. Ez az értékelés bizonyos mértékben szubjektív, de az értékek meghatározását igyekeztem mindenekelőtt az Élőhely-ismereti útmutatóban leírtak alapján elvégezni. A természetességi besorolás paraméterei élőhelyenként változik, minden egyes élőhelyre kidolgozták a kritériumokat. Általában viszont a Németh-Seregélyes-féle skála 5 kategóriája a következők szerint alakul: 5 - természetes, illetve annak tekinthető állapot. Ez azt jelenti, hogy nincsenek az élőhelyen adventiv fajok, az élőhely faji diverzitása nagy, őshonos fajok alkotják, melyeket ritka és védett fajok színesítenek. Erdők esetében a fák korösszetétele is változatos. Ritka az ilyen élőhely. 4 - természetközeli állapot. Viszonylag kevés az invazív, adventiv faj, általában 25% alatti. Az őshonos fajok megtalálhatóak, de mellettük védett fajok is előfordulnak a területen. Esztétikailag jónak mondható, nem fragmentált élőhely. 3 - közepesen leromlott állapot. Adventiv, invazív fajok már számottevő mennyiségben találhatóak meg, körülbelül 50%-át teszik ki az élőhelynek. Nincsenek vagy nagyon kevés a kísérő, színesítő elem. Fragmentált az élőhely. 2 - erősen leromlott állapot. Többségében gyomfajok uralják, 75% az adventiv faj. 1 - teljesen leromlott, tönkrement állapot. Antropogén területek, pl. beépített területek, szántók. Az élőhelyek természetességét a részletesebb leírások alapján értékeltem, és az eredményt megjelenítettem egy természetességi térképen. A holtágak természetességét nem könnyű megállapítani. Ha a vegetáció alapján szeretnénk a természetességet értékelni, akkor a víztestek több szakaszra oszthatóak fel. Minden holtág mellett találunk természetközelibb és degradáltabb élőhelyet is. Ha a holtágak környezetében található élőhelyek természetességét átlagoljuk a kiterjedésük alapján, akkor a Kerekeszugi-holtág a 4-es, a Gyigerzugi-holtág a 2-3-as, a Betekintsi-holtág a 3-as, a Kékes-lapos az l-es kategóriába tartozna. Valószínűleg a holtágak degradáltságának fokát ezek a számok hitelesen mutatják, viszont nem derül ki belőlük, hogy bizonyos szempontból mégis 43