A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

Kora tavasszal a holtág egy nyílt vizes állapotban van, ekkor a vízfelszínt még nem borítja maximum vízmélységét, mivel a tavaszi áradások V arti kű ö én k f ltj ^^^^^H^yjk mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), nyílfü 5ké

p- Bimbózó virágkáka {Sagittaria sagittifoliá) (6. kép) virágozni, majd termést hozni, és a mételykóró (Oenanthe aquatica) a folyamatosan kiszáradó területeken előbb-utóbb egy egységes, nagyobb felületet képez. A holtág vize szerves anyagban, tápanyagban gazdag, enyhén lúgos kémhatású. A holtmeder sekélyebb részei vízutánpótlás hiánya miatt őszre szinte teljesen kiszárad, amit a hatalmas méretű tavi kagylók {Anodonta cygneá) „elhagyott" héjai is jeleznek. A holtág kiszáradt területeit benövi a mételykóró (Oenanthe aquatica), a vízszint pedig a középső részeken sem haladja meg a 0,5 métert. A holtág tehát a változó vízállapotú holtágak, vagy más néven a szemisztatikusasztatikus víztestek közé tartozik, mely akár (szeptember-november) teljesen ki is száradhat. 6. kép. Nyílfü T

1 . . , . Ilyenkor jelenik meg az arten ruderalis növenyzet, melyeket gyomos üde gyepek „tarkítanak". Általában az eusztatikus, vagyis az állandó vízfelszínnel rendelkező holtágakat tartják értékesnek, viszont a szemisztatikus holtágak a változatos élőhelyeik miatt is igen jelentős értéket képviselnek. A víztérhez kapcsolódóan összesen 4 élőhelytípus váltakozik, melyek szoros kapcsolatban állnak a víz dinamikájával. A holtágtól távolodva magassásrét foltokat és egy nagyobb mocsárrétet láthatunk a Hármas-Körös kiszélesedő árterén. A holtág által 30