A Hármas-Körös jobb partjának tájvizsgálata a Gyigerzugi- és a Betekints-holtág közötti szakaszon (Tiszaföldvár, 2010) / 1517-2010

növényzet jelenik meg. A kubikgödröknél, mivel kisebbek és meredekebb falúak, gyakoribb a rudeális növényzet. A kubikgödrök mentén kubikerdők találhatóak, melyeket a gátak védelme érdekében telepítettek. A botolt fehér füzesekben (

Salix alba) az elmúlt 150 év alatt megjelentek a fehér- (Populus alba) és a fekete nyarak (Populus nigra). A nyárra rendszeresen kiszáradó medrek beerdősülnek. A hullámtéri holtágak nagyobb vízfelülete, a nyári folyamatos vízszintcsökkenése egy kiegyenlítettebb vízháztartást biztosít, így a parti zonáció stabilabb, szélesebb, kevésbé fragmentált. (DEÁK 2010). Több holtág vízterét májustól kezdve szinte teljesen befedik az élőhely értékes növényfajai, a súlyom (Trapa natans), a rucaöröm (Salvinia natans), a tündérfátyol (Nymphoides peltata), a vízitök (.

Nuphar luteum), a fényes békaszőlő (Potamogeton lucens), a közönséges rence (

Utricularia vulgaris). A holtágakban a halak közül a felmelegedő, oxigénben szegényebb állóvizeket kedvelő fajok fordulnak elő leginkább. A hínárvegetációval benőtt víztér a kötött kétéltűek élettere. Melegedő partjaik a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízisikló (Natrix natrix) tojásrakó helyei. A nádas, gyékényes szegélyükben vízicsibék (.Porzana sp.), nádi énekesek (Sylviidae), törpe és vörös gém (Ixobrychus minutus, Ardea cinerea), bölömbika (Botaurus stellaris), récék (Anas, Aythya sp.), barna rétihéja (

Circus aeruginous) költenek. A holtágakban sok helyen előfordul a vidra (Lutra lutra). A következő veszélyeztetett fajok szaporodó helyei: lápi póc (

Umbra krameri), selyemgém (Ardeola ralloides), kendermagos réce (Anas strepera), fattyúszerkő (Chlidonias hybridia), közönséges vízi cickány (Neomys fodiens), Miller vízi cickány (Neomys anomalus). A holtágakban telelhet például a kurta baing (Leucaspius delineatus), kárász (Carasius carasius), réti csík (Misgurnus fossilis). Öcsöd alatt és felett a holtágak vegetációs zónái eltérő módon alakulnak, melynek okát pontosan nem tudjuk. Öcsödtől lefelé található holtágakban jellemző a Car ex gracilis (kevés Scoenoplectus), Sagittaria, Sarganium, Eleocharis, Equisetum (az Oenanthe szinte hiányzik), Trapa, Salvinia, Hydrocharis. A következő értékes fajok pusztultak ki: kolokán (Stratiodes aloides), debreceni torma (Armoracia macrocarpa), mételyfü (Marsilea quardifolia), gyöngyvirág (Convallaria majalis) (TÓTH 1996). A mocsarasodó holtágvégek és kubikok a halak és kétéltűek fontos ikrázó-petéző helyei. A jó minőségű kaszálórétek a cigányréce (Aythya nyroca), kanalas réce (Anas clypeata), guvat (Rallus aquaticus), pettyes vízicsibe (Porzana porzana), szegélyükben a piroslábú cankó (Tringa totanus), goda (Limosa limosa), foltos nádiposzáta (Acrocephalus schonobaenus), réti fülesbagoly (Asio flammeus), sárga billegető (Motacilla flava), nádi sármány (Emberiza schoeniclus). A mocsárrétek mélyebb részei a bíbic (Vanellus 10