A barlangjárás és rekreáció (Tiszaföldvár, 1995) / 1512-2010

azért járják a barlangokat - mint az antropospeleológie képviselői - , hogy minél többet megtudjanek az ősember életéről, szokásairól, eszközeiről /: KESSLER H. - MŰZSüRY G. 1985:/. E témában igen gazdag lehetőséget kinálnak dél-Franciaország és Spanyolország barlangjai /: pl.: Montespani-bg., Altamira-bg.:/, de igen jelentős a Düsseldorf melletti Neandertal barlangja, vagy a bükki Subalyuk, Balla-bg., Szeleta stb.j Ezek a barlangok általában széles, nagy szádáju /bejáratú/ barlangok, amelyekbe viszonylag messzire behatol a fény. Az ősemberek általában a barlangok bejárati szakaszában éltek ott, ahova még beszűrődött a fény. Ismertek olyan barlangok is, amelyeknek 8 fénytől elzárt részeiben is egyértelmű nyomok utalnak arra, hogy az ősember járt ott /: Altamira, Lascaux:/. Különöseb jelentős lelet fűződik Vass Imre nevéhez, aki a Baradla bejáratától 6 km-re fedezte fel az ősember lábnyomait és edényeinek maradványait /-.JAKUCS L» 1962:/. Az előbb idézett irodalom szerzője igazolta 1960-ban, hogy a korabeli világítóeszközökkel az ősember eljuthatott a bejárattól még oly messze eső részre is. A franciaországi Niaux melletti barlangban több kilométerre a bejárattól őskori alkotásokat találtak /:KESSiER H. MOZSÁRY G. 1985:/• A társadalmi fejlődós később csökkentette a barlangok lakás funkcióját, de kultúrtörténeté szempontból még mindig csapdaként működtek. Erre jó példa az 1947-ben a Khirbet Kumrán környékén lévő barlangokból előkerült un. holt tengeri tekercsek /:GEŰSE G. 197?:/. Ezekből az Írásokból