Egy nagykunsági származású orvoskémikusról (Tiszaföldvár, 1987. szeptember 2.) / 1509-2010

- 8 áhhoz, hogy Karcaguj szállási Llárton tudom'nyos tevékenységet kellőképpen értékeljük, szükséges megismerkedni a jatrokémiának a korabeli orvostudomáa ban betöltött szerepével. A T-XVT• század során nagy fejlődésnek indult fizikai /elsősorban mechanikai/ kutatások eredi lényeit felhasználták az életfolyamatok magyarázásában. így jött létre a Santoro által megalapított jatrofizika ill. jatromechanika, amelynek olyan az fctváló képviselői voltak, mint az anatómus L, Bellinija sokoldalú G, A* Borelli. Bizonyos fokig ideasorolható a vérkeringés első leirója W. Harvey is.

15 Az alkímiából kémiába fejlődő kémiai kutatások eredményeinek az életjelenségek magyarázatára való alkalmazása hozta létre a jatrokémiát, amely részben P. Paracelsus, részben J. B. van Helmont tevékenységére megy vissza.

1'' Helmont, aki a fermentáció felfedezője volt, és elsőnek vezette be a gáz fogalmát a kémiába. Helmont nyomán kaialakult az a felfogás, hogy az élet csak a kémiai folyamatok összességének tekinthető, iinaek megfelelően az emberi testet is úgy fogák fel, mint egy kémcsövet.

1-^ A mechanikus felfogásból kiindulva az orvos munkáját a sörfőzőéhez hasonlították, akinek az a felada16 ta, hogy üg el jen az erjedési folyamatokra. jJz a két nagy irányzat uralkodott az orvostudományban akkor, amikor Karcaguj szállási iMrton /aki első orvosi vitairatában latinosan Uartinus Corceusnak nevezte magát/ megkezdte Ley-