Egy nagykunsági származású orvoskémikusról (Tiszaföldvár, 1987. szeptember 2.) / 1509-2010
- 15 hallgatója. Az anyakönyvben ezután a hallgató leiden! lakóhelyének pontos megjelölése következik a többi esetben. Karcagújszállás Mártonnal ez az adat hiányzik. J. P. Hinrichs a Leideni Egyetem professzora hivta fel figyelmünket arra, hogy a bejegyzés hiánya azt jelenti, hogy a beiratkozáskor a kun-magyar diáknak Leidenben nem volt állandó lakóhelye. Ez azzal magyarázható,hogy anyagi lehetőségei nem voltak olyan szilárdak, hogy tartós lakóhelyet tudjon bérelni magának. Az 1575-ben alapitott Leideni Egyetem ekkor élte fénykorát. Karcagújszállási Márton nem beszél leideni tartózkodásáról. Ezért az egykorú viszonyok rekonstruálásához Bethlen Miklós önéletírásához fordulunk. Bethlen az 1663 juliusában járt a hires egyetemi városban, de ottani életének leirása hozzásegít ahhoz, hogy képet kapjunk az egyetemi életről. Ezt olvashatjuk az Egyetemről: "... voltunk ekkor cives academiae mindenféle deák circiter kétezernégyszáz, professzor huszonkettő, kik között tneológiában hires Hejdanus, és még inkább Coccejus, filozófiában Raey, litteratúrában, philológiában Gronovius, Hornius etc." A fiatal Bethlen is emliti, hogy a professzorok közö s előadásokat és privá t kollégiumokat tartottak. Az egyetemi képzés sajátos formájáról a disputávcióról ezt irja: fDisputatiót ugy, mint respondens, soha sem bocsatottam ki, aetasom, rendem, erszényem, és elhiszem, tudományom nem is bocsátott reá, noha valami hitványkára én „ 29 is rá tudtam volna vergődni..." Bethlen szavaiból kiderül, hogy a disputació kibocsátása nem volt magától értetődő dolog. Több feltetele volt, amelyek közül egyik az erszény, sok peregrinus diáknak okozott gondot. Carceus Márton lelkesen és meghatározott terv szerint tanult Leidenben. Már 1669 májusában re^pondensként vitára áll ki. A vitairat cime: Disputatio Theologia A vita a Máthé evangéliuma 5 részének 6. és 7. versére épül. A disputatio elnöke az ismert biblianyelvész, Johannes Coccei us volt. /Sajnos Karcagújszállásinak e disszertációjáról bővebbet nem tudunk mondani, mert egyetlen fennmaradt példányát nem sikerült megismernünk/. A disputáciát magyarországi patrónusainak ajánlja, akik között először talál• I
