A halfauna vizsgálata a Hortobágy - Berettyó-főcsatornán (1985) / 1500-2010

-6- iU áradás és akoranyári áaradás* A koratavaszi áradás után megfigyelhető a 20-30 cm-es apadás, ezt a vizállást tartja a koranyári áradásig, mikor a viz a magasabban fekvő ártereket is elünti. Á koranáyri áradás levonulása után a viz visszaáll a két maximum közötti vizállásra. Ezt a vizszintet tartja - kisebb vizingadofásokkal - késő őszig, mikor a viz leapad, csak aa mederben található viz és az árterek mélyebb részein. Ezt az igen alacsony vizállást tartja - kisebb vizingadozásokkal a koratavaszi áradásig. A viz mélysége a nyári hónapokban elérheti az 5 métert, a téli hónapokban pedig lecsökkenhet 2,5-3,5 méterre is. A vizmélységre ugyancsak irodalmai adataim vannak, melyek szintén Győrffy István könyvéből származnak: „ ^gyik szilaj pásztor 1861-ben a Berettyóról azt vallja, hogy „Nehéz, vagy sokszor lehetetlen volna ezen Berettyó vizén marháját által hajtani, mert kivált annakelőtte való időben ezen Berettyó vizének két partyán olyan kotuk voltak, hogy az ember felnyújtott kezekkel sem érte volna tetejét. " Mikor a tatárok 1693ban Bucsát elpusztították a hidat a szerppiek széthányták, hogy a Berettyón keresztül ne mehessenek. n A meder a viz sodrásának megfelelően alakult. Jellemzőek a főcsatornára - leginkább az icseg-pusztai részee - a „lapos partok", a vízinövényekkel gazdagon benőtt lapos ártéri részek, ahol a viz mélysége a nyári hónapokban is ritkán haladja meg az 1,5 métert. Ritka az alámosott partszakasz. A terület élővilága Vályi András a Magyarországnak leirása cimü müvében ezt irja a Berettyóról: „ rákkal és teknős békákkal bővelkedik halai, madarai, vadkatsái, száetsái olly számosok, hogy azoknak sokasága néha egészen elborittya vizének szinét. "