A halfauna vizsgálata a Hortobágy - Berettyó-főcsatornán (1985) / 1500-2010

-16- KJ- ÍO^.-^ süllő állományát - ezt nem tükrözik a gyűjtések eredményei és a pontyfélék közül a karikakeszeg állományát, a kele állományát és az ezüst kárász állományát is, melyet részben az 1985ös gyűjtési számadatok is kimutatnak. Jelntős mennyiségű csuka pusztult el a halpusztulás idején. A halpusztulás - szerencsére - nem volt nagymértékű, a viz gyors letisztulása megakadályozta a további halpusztolást. A bodorkánál gyakoribb fajoknak számit a kele /Scardinius erythrophthalmus/ és a karikakeszeg ZBlicca bjoerkna/. Nagy számuk azzal magyarázható, hogy naggon jó élőhelyet nyújtanak nekik a vízinövényekkel benőtt kiöntések. Nemeshalaink közül leggy akr ab then a fogassüllővel /Stizostedion lucoiperca/ találkozhatunk. A fogassüllők begyűjtésének nagyrésze horoggal történt a Nagykunsági l-es Öntözőcsatorna torkolatánál. A főcsatornában közönséges fajnak számit. Az amur /Ctenopljaryngodon idella/ betelepítésével együtt került hazánkba a gyöngyös razbora /Pseudora^bora parva/* Hazánk vizeiben nagyon hamar elterjedt, ma már szinte majdnem minden dolyó és állóvizünkben jelen van. Elterjedése elől nem mentesültek a teljesen zárt mocsarak sem. A Kis-Berettyóban tömegesen előfurdul, a mellette lévő halastavakból jut ki. A főcsatornában azonban közönséges fajnak számit. Ragadozóhalaink közül nagy számban található a bálin /Aspius aspius/ ia. Mederszéleken, mederösszeszüküléseknél és kisebb hidak alat-t elég gyakran jelen van. Jellemző, közönséges faj. A dévérkeszeg /Abramis brama/ begyűjtött példányainak számának növekedése azzal magyrázható, hogy a begyűjtésük nagyrészt horoggal végeztem csak 1985-ben sikerült több