Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
üvegek is. Ez utóbbiakat pedig mindig begyűjtöttük és haza térve visszaváltottuk. (Persze könnyebb lazán kidobni, mint kimosni, és a gyűjtőládába tenni. ) A hulladékot rengeteg darázs lepte. Egyéb rovarokból nem volt tömeges előfordulás, de viszonylag sokfélével találkoztunk. Volt többféle hangya, légy, megjelent újra a ganajtúró bogár, amit előző években már alig láttunk. Nem volt minden évben szentjánosbogár, most az is megjelent esténként Többfajta lepke is szálldosott a tábor és csúcs környékén. Az első napokban „magunkra szedtük" a környéken fellelhető kullancsokat, később már nem találtunk. Esténként patkós orrú denevérek röpködtek. Az előző években soha nem láttunk nyulat az erdőben, most azzal is találkoztunk. Sok volt az erdei pityer, a kis testű harkály és ritkán ugyan, de lehetett látni ölyveket is. Az aljnövényzet dús és szép volt elég sok volt a virág. Gombát viszont alig láttunk. Elvétve akadt egy-egy keserűgomba, róka- és őzlábgomba. Meglepetésünkre akadt egy eddig még sosem látott fajta, Gyula talált egy májgombát. Volt olyan év, amikor Gyula kiállítást csinált az autónk motorház tetőjén a környéken talált 10-15 fájta gombából. A munkából megérkező tanulók érdeklődéssel ismerkedtek a sok szép példánnyal. Talán volt olyan is, aki ott tanulta felismerni egyiket másikat. A régi szokásokhoz híven többször volt este táborgyűlés. A csoportvezetők beszámoltak a nap eredményeiről. Ami azonban teljesen új volt hogy senki másnak nem volt mondani valója. Kötelességszerűen meghallgatták úgy, ahogy a beszélőket aztán ment ki merre látott. Sehol nincs a családias hangulat az érdeklődő aktivitás, a szándék az együttgondolkodásra. Ez nem jó! 23-án este jubileumi táborgyűlés volt Mint pár nappal előbb Szlankó Pistától megtudtuk, (miközben Gyulával egy dobot bütyköltek a felszíni telefonkábelnek) ezt Csaba szervezte. Valószínű ennek volt köszönhető a rendkívüli nagy látogatottság. Rossz érzés volt hogy mi nem is tudtunk róla. A gyűlésen a barlangász csoportok vezetői beszámoltak az eredményekről. Majd beszélt Gál Pisti és Kis Imre. Eközben Németh Gyula szótlanul ült a tűz mellett, mint akinek semmi köze az egészhez, csak úgy éppen ott van, mint sokan mások. Volt olyan tanuló, aki ezt meg is jegyezte. A gyűlés után Kis Imre meghívta a tábor lakóit halászlé vacsorára, amit két nagy bográcsban főzött 8 kg halból. Igaz, hogy én nemigen szeretem a halászlevet de nem azért mentem a sátorba korán lefeküdni. Rosszkedvű voltam. A barlang felfedezésének tizedik évfordulóján. A táborból két túrát tettek a túravezetővel. .Egyszer a Subalyukhoz, egyszer a Füzérkőre mernek el. Ezen az utóbbi túrán eltévedtek. Megesik még a túravezetővel is. Kisebb csoportok tettek kirándulásokat a környéken. Hír Janiékkal Jordán Tóm és Gyulus megmászta a Csákányt, a Kupánt és visszaútban még felkaptattak a Subalyukhoz. Más alkalommal már Erika nélkül felmentek a Perpácra. A táborozásunk ideje alatt kezdték irtani az Odorhegy oldalában azt az erdősávot, amelynek anyagából rakták le a pár év múlva irtásra kerülő hegyoldal kerítésoszlopait. A kerítés a természetes szaporulatból származó csemetéket óvta a vadaktól. A tábor záró eseménye egy monstre barlanglátogatás volt. Minden épkézláb ember lement, Szlankó Pista fényképezett. Gyuláék a Nagyteremben a tömeg odaérkezése előtt detektorokat cseréltek. Számunkra ez volt a szomorú búcsú az ODORVÁRI TÁBOROKTÓL. Appendix Tálas László irt előszót dr. Varga Lajos Adatok a dél-bükki Odorvár c kiadványhoz. (1994) Abban ez áll: "Odorvárról sok cikk ismeretterjesztő és tudományos-, néhány tanulmány, televíziós riportfilm is készült már. Mindezek kicsit talán érdemtelenül keveset írtak, vagy szóltak az egész odorvári kutatótábor létrejöttéről, létrehozójáról, szellemi atyjáról, dr. Varga Lajosról. A Tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola Jubileumi Évkönyve 1947-1997 (146. oldal) Varga Csaba Az odorvári táborokról c. írásában olvashatjuk a 80
