Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

végeztével július 8-án elvonult. A már fent említett riporter és hangmérnök nö mellett a rendező Erdős Pál, a kameraman Berek Oszkár, a gyártásvezető Nepper Péter volt. Tartozott a csoporthoz még két világosító. Ok a forgatás után még egyszer visszalátogattak a táborba. A munkákat gátolta ugyan a forgatás, a sok hivatalos és érdeklődő vendég. A fent leírtak azonban azt mutatják, hogy a táborozókban, ez évben is megvolt az igyekezet arra, hogy ne csak kellemesen, de hasznosan is teljen el a 2 hét. Végezetül megemlítem a látogatókat, akik szívesen emlékeznek táborozó élményeikre, és visszatérnek esetleg néhány napra családjukkal, rokonaikkal, barátaikkal. Ebben az évben ők is nagyon sokan voltak. Nekik mindig örülünk, mert jó érezni a táborhoz fűző szeretetüket. Azonban azt is be kell vallani (és, ha visszaemlékeznek táborozó korukra, talán nem sértődnek meg), hogy a sok visszajáró egy kicsit mindig akadályozza a munkákat. Jó lenne, ha ők is betartanák azt, hogy látogatás szombaton és vasárnap, ahogyan ezt a táborlakók szüleitől mindig kértük. 1978 A filmet 1978 március 12-én mutatta be a televízió. Álljon itt ennek három következménye. .1. ATOMKI Alig egy hónappal a film műsorra kerülése után. Gyula a szokásos fizikatanári ankétra ment Sopronba a tavaszi szünetben. Részt vett az ankéton dr. Somogyi György, a debreceni ATOMKI fizikusa is, aki a talajból kiáramló radongáz vizsgálatával foglalkozott akkor. Vizsgálatait szilárdtest nyomdetektorok segítségével végezte. Beszélt az érdeklődő kollégáknak a kutatás módszeréről és nehézségeiről. A nehézségek között megemlítette, hogy nem könnyű olyan helyet találni, ahol nem zavarják külső behatások, rázkódás, erős légáramlás, nagy hőingadozások a méréseket, és ahol biztonságban megmaradnak az egyébkém igen olcsó és egyszerű detektorok. A táborunkról, barlangunkról készült filmet többen is látták a jelen lévők közül, és rájöttek, hogy Gyula volt a filmben bemutatott tábor vezetője. Kérdezősködni kezdtek a táborról, a barlangról. Ekkor, és itt jutott eszébe Gyulának, hogy a nyomdetektoros mérésekre nagyon alkalmas lehet a Hajnóczy barlang. Benne minden feltétel teljesül, amiről Gyurka beszélt. Felajánlotta hát ezt a lehetőséget, és a detektorok telepítéséhez a segítséget, amit Gyurka örömmel elfogadott. Egy hónap múlva, 1978. május 22-én elhelyezték a Gyula által javasolt helyekre a barlang több pontján és néhány felszíni ponton az első detektorokat. A Hajnóczy barlang ezzel bekapcsolódott a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Havonkénti cserével folytatták a mérést hosszú éveken keresztül. A mérési eredmények kiértékelésében Gyula is részt vett. Az eredményeket a Vizsgálatok a Hajnóczy barlangban című dolgozatában írta le. (Beszámoló akadémiai ösztöndíjas tanári munkáról. ATOMKI Debrecen 1979.) A hasonló kutatásokat végző külföldi fizikusok körében is ismert és elismert kutató, több nemzetközi konferencián ismertette eredményeit. Számos cikke jeJent meg külföldi szaklapokban a témáról. Kapcsolatban állt a földrengés előrejelzés lehetőségein dolgozó elsővonalbeli kutatókkal. A Hajnóczy barlangban végzett mérései a világban egyedülállóak voltak. Előtte senki nem végzett ilyen teriangi méréseket. Előadásai, cikkei nyomán a Hajnóczy barlang neve ismert lett a nemzetközi tudományos körökben. Azt a jelenséget, hogy a barlang száján, nyáron kifelé, télen befelé áramlik a levegő, cikkei és előadásai nyomán Hajnóczy effektusnak nevezi a nemzetközi szakirodalom. A detektorcserék lebonyolítása úgy történt, hogy megbeszélt időben az ATOMKI szolgálati kocsijával a szolnoki pályaudvar parkolójába érkezett Gyurka és esetleg valaki a 68