Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

rakétasilókhoz.) Ki tudhatja, miféle szervezkedés folyik abban a középiskolai nyári táborban, ahol még hegesztő-felszerelés is van? Nosza egy telefon a központba, ahol azonnal átlátták a helyzet veszélyességét, (előző évben egy furcsa távirat, már meg ez a fránya hegesztőgáz) és haladéktalanul útnak indították a 3 íös minden eshetőségre felkészült (2 férfi, 1 nő) felderítő csoportot. Fő az éberség! Az események lefolyása nagyon arra utal, hogy valami ilyenféle lehetett ennek a komédiának a forgatókönyve. 1972-ben ez megtörténhetett Magyarországon. 1973. Ez volt az első olyan tábor, amelybe az örömteli és lelkes készülődés után keserű szájízzel és úgy indultunk, mintha egy bunkóval fejbe vertek volna bennünket. A barlanggal kapcsolatos titoktartási megállapodásunkat mi nagyon komolyan vettük, betartottuk. Eszünkbe nem jutott, hogy bárhol közbíreljük. Azt hittük, hogy a többiek is betartják. 1973 júliusában, a táborba indulás előtt néhány nappal érkezett meg az Elet és Tudomány legújabb száma, melynek címlapjáról Liba barlangász képe nézett ránk. A lapban a cikk dr. Varga Lajos tollából: Új cseppköbarlang a Hór-völgyben. Nagy csalódás volt. Még nagyobb a cikk tartalma. Úgy éreztük és ma sem tudunk másként gondolni rá, hogy nagy méltánytalanság volt, így közhírré tenni. Talán joggal elvárhattuk volna a több éves együtt munkálkodás és a barlang felfedezése terén kifejtett tevékenységünk okán, hogy legalább közös akarattal adjuk közre az új barlang hírét. (Arról nem is beszélve, hogy Németh Gyula mutatta meg, hogy hol kell megbontani a hegyoldalt.) Most úgy gondolom, nem jártunk el helyesen, hogy ezt akkor szó nélkül hagytuk. Nem kellett volna annyira tiszteletben tartani a tekintélyt. Meg kellett volna mondanunk, hogy nem ez volt az egyezség. Ez talán oldotta volna a feszültséget, ami sajnálatos módon tartóssá vált. A táborokról szóló írásaim alapjául, mint már az előzőekben is említettem, a helyszínen, vagy közvetlenül a tábor után papírra vetett jegyzeteink, a táborral kapcsolatos levelezések és nem utolsó sorban anyukámnak haza küldött naplószerű leveleim szolgáltak. A tényszerű adatokhoz kapcsolódtak a még bennem mélyen élő emlékek, érzések. Ezek segítségével tudtam talán valamelyest visszaadni mindazt, ami a táborokban történt, amit ott megéltünk, ami miatt szerettük. Valami hihetetlen csoda folytán az 1973-as évről meglehetősen kevés feljegyzés született. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a tábori létszám minden eddiginél nagyobb volt. A sok táborozó sok vendéget is vonz. Ilyen nagy létszám mellett sok a teendő, kevesebb idő jut jegyzetkészítésre, levélírásra. A részt vevők: Németh Gyula, Németh Gyuláné, dr. Varga Lajos, Varga Csaba, Kalóz Sándor, Kalóz Sándorné, Szlankó István, Dómján János, Kocsis Gábor, Kocsis László, Németh Enikő, itj. Németh Gyula, Kalóz Mariann, Kalóz Edit, tanárok és hozzátartozóik. Ádám András, Baráth Enikő, Dankó Irén, Enyedi István, Erős lajos, Fodor Erika, Gál István, Gombás Éva, Gyevnár Éva, Gyuris Mária, Hegedűs Gyula, Hegedűs Zsolt. Hír János, Jauernik Mária, Kazai Éva, Kondor Klára, Miklós Gábor, Németh Márta, Pozderka István, Pödör László, Rizner József, Virág Imre tanulók. Talán érdemes ez egyszer a tábor anyagi ellátottságáról is ejteni pár szót Ebben az évben az iskola 3700 Ft-tal járult hozzá költségeinkhez, valamint mint mindig, a szállítás költségével. Mi tanárok és diákjaink fejenként 80 Ft-ot fizettünk be. A kívülállók részvételi díja 180 Ft volt. A hozzánk tartozó kis gyerekekért 40 Ft-ot fizettünk fejenként. Akik csak félidőt töltöttek velünk, természetesen félpénzt fizettek. A befizetések rendje az első tábortól kezdve mindig ez volt. Erre soha panaszt nem hallottunk. Álljon még itt néhány akkori ár, a számlákról jegyzékekről. 1 kg kenyér 3,6 Ft 1 db tojás l Ft 1 kg alma 3 Ft 1 1 tej 5 Ft 1 db mosdótál 30,2 Ft ( 2 mosdótálat vettünk a tábor részére ), 1 kg PVC fólia 41 Ft ( 2 kg-ot vettünk a tűzrakó hely befedésére ).És most következzék a tábor. Minden évben izgalmas esemény volt a feljutás a táborba. Július 14-én indultunk. Meggondolandó volt, hogy a Bükkzsérc, vagy a Felsőtárkány felőli utat válasszuk. Az utóbbira esett a választás. A Völgyfoházig az út a várakozásnak megfelelően kiváló volt, ott 56