Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

kaphatunk. A biztonság kedvéért bement a katonai táborba, ahol vázolta a helyzetünket. Megértéssel fogadták kérését, és a napot is megjelölték, amikor a gépállomásra mehetünk a palackért. Míg Miki a palack ügyében járt, az ajtőkészítés már csak akadozva haladt. Közben folyt a táborban a készülődés a másnapi nagy túrára. Egy kb. 25-30 km-es túra az Odorvárról a Szaduszka-völgybe, a Hidegkút laposán át. Fárasztó, nehéz út, de aki járt ott, csak felsőfokon tud beszélni róla. Több évben volt ez a tábor emlékezetes túrája. Jogos izgalommal készülődött rá a társaság. Más napoktól eltérően, a túra napján volt ébresztő, mégpedig korán. Rövid készülődés után, igazi jó túrázó időben indultak az Odorvár D-i lejtőjén, a köveken lefelé. Ezt az utat azért választották, mert izgalmas, változatos terep, rövidebb út a többinél, és kellő óvatossággal jól lehet haladni rajta. Jó indítás egy nagy túra elején. A táborban maradt Lajos bácsi, a Szlankó család, néhány gyengélkedő tanuló, aki nem mert nekivágni a hosszú, nehéz túrának, és én a három kicsivel, Encsivel, Marcsival és Gyulussal. A kirándulók indulása után kb. másfél órával egy 3 tagú társaság, 2 fiatal férfi és 1 nő érkezett a táborba. Nem úgy viselkedtek, mint a többi kirándulók, akik a táboron át a csúcs felé tartottak. Azt már megszoktuk, hogy ezek egy része köszönés nélkül megy el mellettünk, azt azonban mégis igen különösnek találtuk, hogy bennünket csaknem levegőnek nézve kezdtek járkálni a tábor területén. Később az egyik férfi bemutatkozott: „ Szioboda Ferenc, az OSC barlangkutató csoport tagja." Kért bennünket, hogy táborunkban sátrat verhessenek. Mondanom sem kell, nem örültünk. Megpróbáltuk szándékától eltéríteni, de ő szívós volt, nem hagyta. Lajos bácsi nagyon dühös lett, elkezdte emlegetni a több éve vita tárgyát képező szögesdrótkerítést, és a további eseményekkel nem törődve, elvonult. Lajos bácsi szerint ez a bizonyos kerítés minden idegen „betolakodótól" megóvta volna táborunkat. Mi ezt másként láttuk. Szerintünk nem zárhattuk el a kék L jelzésű turistautat kerítéssel. És egyébként is. Ha rendes ember ment át a táboron, nem okozott nekünk kellemetlenséget, a rossz szándékkal közeledőt pedig nem gátolja meg semmiben egy bármilyen kerítés. Én nem hagyhattam el a helyszínt, figyelemmel kísértem az idegeneket. Próbáltam velük szót érteni, de velem nem akartak szóba állni. Elkezdtek sátrat verni a tábor ÉK-i szélén, a női WC-re jó rálátással. Megkértem Szlankó Pistát tárgyaljon velük, legalább úgy sátorozzanak le, hogy a WC-re nyugodtan járhassunk tőlük. Gondoltam, egy férfiemberrel inkább szóba állnak. Túl nagy eredményt Pista sem ért el, de kissé távolabb rámoltak a WCtől, viszont közelebb a sátrainkhoz. Egészen beleépültek a táborba. Nagyon bosszantott, hogy nem tudtam megakadályozni a letelepedésüket. És ott lebegett a kérdés: ugyan mit akarnak? Az egész nap kölcsönös megfigyeléssel telt el. Gyanakodva lestük egymást. Mi meg voltunk győződve, hogy tudnak a mi új barlangunkról, és azt akaiják kikémlelni. Már hallottunk néhány hajmeresztő történetet arról, hogyan szimatolnak egymás barlangja után az egyes barlangász csoportok, és hogyan igyekeznek gátolni mások kutató munkáját, esetleg elorozni módszereiket, területüket. Nehezen tudtuk elképzelni, hogyan tarthatjuk titokban a barlangot ilyen beépült emberek előtt. Mi táborbeliek gyorsan megegyeztünk abban, hogy megpróbáljuk minden módon eltitkolni előttük az új barlangot. Igyekeztünk kerülni őket, ők pedig körbejártak, és mindent jól megfigyeltek, kérdezősködtek mindenkitől, aki útjukba akadt. Természetesen észre vették a hegesztő télszerelést, mely a barlanghoz vezető ösvény jobb oldalán, a nagy kétágú fához volt kikötve. Körülötte voltak a szerszámok, a készülő ajtó. Egy egész kis szabadtéri műhely. Ez is nagyon érdekelte őket. Úgy gondoltuk, azt mondjuk nekik, hogy az ajtó az Odorvári barlanghoz készül. Alig vártuk, hogy a túrázók haza érkezzenek^ Beszámoltunk nekik a nap váratlan eseményeiről. Gyula és Csaba tárgyalást kezdett az idegenekkel. Kiderült, hogy reggel a Hór-völgyben már találkoztak. Most kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak, és Szioboda előadta jövetelük célját, ami igen zavarosnak tűnt. Mondókáját feltehetően a nap folyamán szerzett értesülései alapján állította össze. Azért jöttek, mert megbízást kaptak (ugyan kitől?) az odorvári romok féltérképezésére, a barlang 52