Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

dobolása, szolgáltatta zeneszó mellett, elnyomta őket az álom. Álmuk nem lehetett mély, mert mire a táborhoz érkeztünk már mindenki talpon volt. Örültünk egymásnak, hogy végre együtt vagyunk. A nagy izgalom után a vacsora nem esett jól senkinek. Mindenki pihenni vágyott. Sofőrünk is úgy gondolta, hogy fönt alszik a táborban, és csak reggel indul haza. Gyorsan lefeküdtünk és elcsendesedett a társaság. Nem kellett senkit csendre inteni. így kezdődött el az 1972. évi tábor, mely mindvégig méltó maradt izgalmas kezdetéhez. A kellemesnek nem mondható utazás után reméltük, hogy a táborozás zavartalan lesz. A csoportok munkához láttak. Nagyon fontos feladata volt ennek a tábornak a barlang nyílásának megbízható lezárása. Erre legjobb belátásunk szerint felkészültünk. Az iskola műhelyéből hegesztő felszerelést vittünk magunkkal. Úgy tudtuk, hogy a hegesztő palackok tele vannak, frissen töltöttek. Velünk jött Szabolcska Ferenc gépszerelő szakközépiskolai tanuló, sofőrünk öccse, aki vállalta az ajtó elkészítését. Még 1972 tavaszán az ajtó helyéről Gyula méretet vett. Ennek megfelelően készítették elő a szükséges anyagokat. Az ajtót rejtett, kívülről nem látható helyre tervezték. így a beépítés meglehetősen kényelmetlen, nehéz volt. Ennek ellenére az első napokban szépen haladt a munka. Feri jó szakembernek bizonyult, megoldotta a jelentkező problémákat. A tábor életét befolyásolta, hogy az Odorhegy oldalában ritkították az erdőt. Sok ember dolgozott a munkán, és igen nagy volt a járműforgalom. Zajos volt a környék. Állandóan zúgott a motoros fűrész, behallatszott a táborba a munkások kiabálása, és a szállító járművek motorjának erőlködő hangja, mikor a nagyon kijárt, mélyen felvágott úton indultak súlyos terhükkel. Érdeklődéssel figyeltük az erdei munkákat, megismerkedhettünk olyan tevékenységekkel, amelyeket mi alföldi emberek nemigen láthattunk lakóhelyünk környékén. Érdekes színfoltja volt a tábornak a ritkításnál dolgozó két jó erős ló, a Laci és a Sárga. Ezek a hegyoldalon kivágott és legallyalt törzseket húzták le az útra. Ezt a műveletet nevezték közelítésnek. A hosszú farönköket az úton rövidebb darabokra vágták, válogatták alkalmasság szerint. Egy részét lekérgelték bányafának, a többit tűzifának értékesítették. A favágók munkája nagyon nehéz. Gyakran beszélgettünk velük erről. Tőlük hallottuk, hogy az általunk könnyűnek tartott gépi fűrészelő munka milyen veszélyekkel jár. A 2-3 évig fűrészgépet kezelő ember u n. rezonanciabetegséget kap. Az állandóan rázkódó gépet tartó ember együtt rezeg a géppel. Ettől olyan károsodást szenved, hogy néhány év múlva az orvos más munkahelyre javasolja. Állandó veszélyben dolgoznak a többi favágók is, hisz bármikor előfordulhat, hogy a tőnél elfűrészelt, dőlő törzsek leütik őket, ha nem vigyáznak. Nagy figyelemmel, megfontoltsággal kell nekik dolgozni, hogy a balesetet elkerüljék. Kissé csodáltam, hogy mernek munka előtt és közben italozni. Különösen délután lehetett észrevenni rajtuk az italozás hatását. A teregetőn ülve tisztán lehetett hallani hangos, nyomdafestéket nem tűrő kiabálásukat. Ilyenkor fordult elő az is, hogy a két ló szabadon járt az erdőben, maga után húzva a szerszámokat és láncokat, melyekkel a fát vontatták. Nagy riadalmat keltettek, amikor a táborba érve botladozni kezdtek a sátrak között, kirugdosva, felhúzva a sátorcövekeket. Ilyen eset hajnalban is fordult elő. Mindig akadt a tanulók között, aki nem félt tőlük és megfogva a kötőféket, a tábor szélére vezette a betolakodókat. Gondozójuk hamarosan jött utánuk és szitkozódva vezényelte őket vissza a munkahelyre. Máskor barátságosan invitálta a tábor lakóit egy kis lovagolásra, amit a kisebbek örömmel el is fogadtak. A favágók sokszor úgy mentek el a munkahelyről, hogy a kitermelt fát halomba hányva az út közepén hagyták. így volt akkor is, amikor Jauernik Miki jött személykocsival látogatóba testvéréhez. A Mákszem rét és a tábor között félúton egy nagy halom rönkfa állta útját. Gyalog jött a táborba segítséget kérni. Szívesen siettünk az utat felszabadítani, pedig akkor még nem is tudtuk milyen hasznos lesz a jelenléte. Előző napon már nagy gondban voltunk, mert a hegesztésnél használt oxigén gáz fogytán volt, az ajtó pedig még nagyon félkész állapotban. Kiderült, hogy a palack akkor sem volt tele, amikor felvittük. Jauernik 1 Miki másnap indult haza. Hazafelé menet felderítette, hogy a cserépfalui gépállomás a közeli katonai táborból szokott beszerezni. Néhány napon belül érkezik új szállítmány, abból mi is 51