Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
gyermekünket, aki ekkor már jócskán éreztette jelenlétét mind a külsőmön, mind a közérzetemen. Szóval folyt a készülődés, összeállt a csomag és a lelkes kis csapat útra kelt. Fehér Mária, Gellér István, Hőgye Róza, Jánosi István, Lakatos Aranka, B Nagy Julianna, Rádi Erika, Sági Zita, Solynóczki Judit, Varga Csaba, Zsigri Lenke és a túravezető Németh Gyula. És én maradtam itthon a másfél gyermekemmel, és be kell vallanom a csalódottságommal, hogy el tudott menni nélkülem. Ráadásul jókedvvel! Vártam tőle mindig a híreket, legtöbbször hiába. Az írás soha nem volt erőssége, de ha írt is, csak egy-egy üdvözlőlapot. Az sem jött meg csak jó sokára, amikor már régen túl voltak azon a helyen, ahol a lapot föladta. így hát a túra útvonalát csak a tervekből ismerhettem, no meg az utólagos élménybeszámolókból. A túra állomásai a következők voltak: Eger, Szilvásvárad, Szalajka völgy, Istállóskő, Bánkút, Dédesvár, Mályinka, Látókövek, Ómassa, Lillafüred, Fehérkő, Miskolctapolca. A jól sikerült túra élményeiről szóló vidám, lelkes beszámolókat vegyes érzelmekkel hallgattam. Volt abban öröm, (jó, hogy jól érezte magát, megvalósította a tanév alatt dédelgetett tervét és szerencsésen hazajött) irigység, (persze én nem mehettem!), bánat (nem is fogok menni soha, mert én képtelen vagyok olyan teljesítményekre, mint a túra résztvevői). O meg csak mesélt-mesélt, mintha észre sem venné, hogy valami nincs rendben. Később derült ki, hogy nemcsak nekem okozott rossz napokat ez a feloldhatatlannak látszó kettőnk közötti különbség, hanem neki is. Arra azonban, hogy ez kiderüljön, várni kellett még egy-két évet. 1962-ben jött a második bükki gyalogtúra. Természetesen ez is nélkülem. Hiszen kicsi lányomtól még akkor sem mehettem volna, ha közben megbátorodom. Ezen a túrán a következők vettek részt. Burger Ágnes, Gere Edit, Hőgye Róza, Kató Valéria, Kovács Éva, Lakatos Aranka, B Nagy Julianna, Sági Zita, Solynóczki Judit, Tálas Attila, Varga Csaba. A tervezett útvonal a következő volt: Almár, Berva völgy, Szarvaskő,Tardoskút, Gilitka forrás, Telekesi th, Bélapátfalva, Bélkő, Sándorkút, Órkő, Hegyeskő, Peskő, Cserepeskő, Tarkő, Háromkő, Tamáskút (Imókő), Répáshuta és környéke, (bevásárlás) Füzérkő, Odorvár, Karthausi romok, Felsőtárkány, Várhegy, Síkfőkút, Kaptárkövek, Eger. Ezúttal is meghallgattam a túra élményekben gazdag napjairól a beszámolókat. Gyönyörű hegyi ösvényekről, erdőkről, csodálatos látványokról a köveken, a cementgyári kőtörő gép lenyűgöző erejéről, eltévedésről és arról, amikor Gyula hajnalban levelet hagyott a diákoknak, hogy a következő útszakaszon nélküle haladjanak egy kijelölt tanuló irányításával, mert neki el kellett mennie. Ez természetesen csak tréfa, vagy talán próba volt. Ő ugyanis nem ment el, csak annyira, hogy a tanulók őt ne lássák, de ő figyelemmel kísérhesse ténykedéseiket. Boldogan mesélte, hogy a gyerekek kiállták a próbát, és az utasításnak megfelelően cselekedtek. Tanári felügyelet nélkül is fegyelmezettek maradtak Ezek a történetek és a jeles eseményeket, gyönyörű helyszíneket megörökítő fényképek felkeltették, ill. fokozták bennem a vágyat, hogy én is részese lehessek hasonló jóknak. Csak az a sok bizonytalanság ne lenne!! Beszélgetéseink során érlelődött bennem, hogy talán én is vállalnám a „nomád" életet, ha nem kellene minden nap „költözködni". így merült fel először az a gondolat, hogy álló tábort kellene csinálni. A második gyalogtúrán érintett Odorvárat Gyula alkalmasnak ítélte arra, hogy kis létszámú társasággal ott tábort szervezzen. Ennek előkészítése céljából 1963 nyarán a hosszúvölgyi erdészházat, amely akkor lakatlan volt, kibérelte családi nyaralásra. Anyukám a gyerekeinkkel a házban lakott, mi pedig öcsémékkel (Kalóz Sándor és felesége) az udvaron felvert sátrakban. Az ott eltöltött bő hét alatt megtapasztalhattam a hideg éjszakákat, csípős, harmatos hajnalokat, hirtelen támadt szélvihart, félelmetes égiháborút, ránk zúduló hatalmas esőt, mindenféle tücsköt-bogarat a sátorban és azon kívül, no és a békákat, amelyek vadászni a sátorponyvára másztak. Különösen ez utóbbi nem kis megpróbáltatás volt számomra. Azonban bőven kárpótolt a gyönyörű környezet. A csúcsok fölött ragyogó nap, a völgybe beúszó felhők látványa, az erdők illata. Kipróbálhattam magam a környéken tett túrákon. Megmásztuk a Füzért, a Szarba-lápa nagy kőfolyását, és ami a 4
