Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009
termét, benne nagyon tiszta, hosszú, vékony oszlopokkai, és sárgás drapériák mellett a grifímadarat, amely útnak indul nyakában János vitézzel. Végül szószerint ezt írta: „ A barlang méreteiről, folyosóínak számáról, hosszáról, még hozzávetőleges fogalmaink síncsenek. A zseblámpával bevilágított járatok hossza biztosan több 100 m-nél." A jegyzetfüzetben nyomban ezek után feladatok következnek: A bejárat kitágítása. Nyílászáró ajtó beépítése. A barlang feltérképezéséhez gerinchálózat felvétele. A legjellemzőbb keresztmetszetek felvétele. A barlang makettjének elkészítése. (E 3 utóbbinál a konkrét kivitelezés terve.) Végül egy tervrajz az u n. régi bariang (milyen gyorsan válik valami régivé, ha van egy „újabb"!) bezárására, valamint a törmelék kihordására alkalmas erős vastepsi méretes rajza és a tervezett munkákhoz szükséges eszközök listája. Még csak pár nap telt el a barlang felfedezése után, máris gondot, fejtörést okozott. Egy érettségi találkozón kolléganőnk dr. Szabó Mihályné Magdika gratulált a nagy felfedezéshez, melyről hírt hallott a rádióból. Elmondta, hogy gyönyörű cseppkövekről, drapériákról szólt a rádióban az ismertetés. Megállt bennünk az ütő. Nem tudtuk elképzelni kik jutottak be a barlangunkba és honnan tudták meg, hogy van. Napokon keresztül azon rágódtunk, mit tehetnénk. Szerencsére kedves, volt tanítványaink, Gáiik Sándor (Sunci) és Petyus Zoitán kerékpártúrára indultak a Bükkbe. Előtte meglátogattak bennünket és beszámoltak túratervükről. Ez kapóra jött Elmondtuk nekik, hol találhatják meg a barlang bejáratát, és megkértük őket nézzék meg, hogy mi történt mióta haza jöttünk. Nagy megnyugvásunkra szolgált, amikor képeslap érkezett tőlük azzal a hírrel, hogy senki nem bolygatta a bejáratot, úgy találták, ahogy mi ott hagytuk. A Magdika által elmondottakról pedig kiderült hogy egy dunántúli barlangról volt szó a rádióban, amelyet szintén akkoriban találtak meg. 1972. Ezévben is rendelkezésünkre állt az iskola teherautója a tanulók és a tábori télszerelések szállítására, de ekkor már nem volt sofőrje az iskolának. A termelőszövetkezet sofőrje Szabolcska Sándor vállalta a szállítást. A tábor egyre népszerűbb lett, a jelentkezők száma nőtt. Az új barlang még fokozta az érdeklődést. A táborba 19 tanuló jelentkezett. Barlangász csoport tagjai: Ádám András, Gál István, Hegedűs Gyula, Pödör László, Baráth Enikő, Kondor Klára, Miklós Gábor, Rakonczai László. Növény, rovar és egyéb gyűjtök: Gombás Éva, Jauernik Mária, Németh Márta, Kazai Éva, Kiss Katalin, Hír János, Hegedűs Zsolt. Régészek: Gyevnár Éva, Hevesi Zsuzsa. Lajos bácsi segítője: Rom hányi Márta. A barlangajtó készítője: Szabolcska Ferenc. Az érdeklődő és segíteni kész télnőttek száma is jelentősen megnőtt. A táborvezető Németh Gyula mellett dr Varga Lajos, Kalóz Sándor és Szlankő István tanárok. Varga Csaba, Kocsis Emília, Németh Gyuláné, Kalóz Sándorné, Szlankó Istvánné, segítő családtagok és a gyereksereg, Németh Enikő, ifj. Németh Gyula, Kalóz Mariann, Szlankó Tibor, Szlankó Zoltán. Rövid látogatást tettek a táborban Szabó András, Szabó Andrásné, Tálas Attila, Tálas Attíláné, Dienes László, Dienes Lászlóné, Püspök István és fía Püspök Gyula. A népes sereg számára az autó kicsinek bizonyult Sándor csak egy napra kapott szabadságot a munkahelyétől. Ezért hát két fordulót kellett csinálni egy nap alatt. Június 30-án kora hajnalban, 4 órakor indult az első fuvar a tanulók egy részével. Gy ula és Kalóz Sándor utazott a csoporttal. Az élelmiszerek beszeizése nem volt zökkenőmentes. Nem kaptunk meg mindent idejében. A tojás és a sajt csak az indulás napjára érkezett meg. Az első csoport már úton volt, amikor Márta lányunk elhozhatta az üzletből a hiányzó élelmiszereket. Ezzel lett teljessé az induló készlet. Én a gyerekeimmel autóbusszal mentem az iskolába 12 órára, ahol már gyülekezett a második csoport. Magunkkal vittük kézi poggyászainkat Mama kerékpáron bekísért bennünket. Terv szerint 1 órakor indulnunk kellett volna, az autó azonban késett. 48
