Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

pillanatra, amikor elég tág lesz a nyílás a bejutáshoz. Pedig tudták, hogy a lehetőség nem jelenti a megvalósulást. Gyula ugyanis megtiltotta, hogy éjszaka, fáradtan, álmosan bárki is bemenjen az ismeretlenbe. O éjfélig bírta az ébrenlétet, én hajnalig üldögéltem a tűz mellett, amikor néhányan azzal a hírrel jöttek fel, hogy hamarosan befejezik a munkát és jön fel az egész társaság. Már pirkadt, amikor a sátorban hallottam, hogy mindenki megérkezett. Takarókat vettek magukhoz, felvonultak a csúcsra aludni. Rendkívüli nap, rendkívüli befejezése. Igen gyorsan ránk köszöntött a hétfő reggel. Még soha nem volt ennyire nehéz a haza készülődés. Mégis a fáradt, de nagyon boldog diákcsapat megkezdte zsákba, bőröndbe rakni holmijait, és tábori felszereléseinket. Ezeket a teherautó köré gyűjtöttük. Egy különítmény Gyulával és a Gyevnár Éva édesapjával, (aki az utolsó néhány napra a táborba jött) a barlanghoz ment szemügyre venni, hogy a rendelkezésre álló felszerelésekkel meddig lehet bemerészkedni. A bejárat még mindig szűknek bizonyult. Újabb bontás következett. Ebéd után rajtam kívül mindenki levonult a barlang bejáratához. A Gyevnár papa kivételével mindenki be is bújt. Én elkezdtem rakodni az autóra lehetőleg minden helyet kihasználva. Leföl jártam a csomagokkal. Egyszer amint kimásztam a ponyva alól szembe taláham magam egy vadászpuskás fiatalemberrel. Nem szerettük az idegeneket a tábor körül, főleg a fiatalokat, akik egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak az Odorvári barlang iránt. Érdeklődésük eredménye volt a rengeteg letördelt cseppkő, elpusztított drapéria. Látva a fiatalembert rögtön félteni kezdtem az új barlangot. Kérdéseire nagyon szűkszavúan válaszoltam, és igen megnyugodtam, amikor távozóban nem a barlang felé vette az irányt. jócskán este volt, amikor a barlangból feljöttek. Elmesélték, mit láttak és azt, hogy még sok minden lehet, amit nem volt idejük megnézni. Fogalmuk nem lehetett arról, hogy az a sok, valójában milyen sok. Másnap jött értünk a sofőr. Bonthattuk a sátrakat, eső nem fenyegetett. Egy csoport az új barlang bejáratához ment, hogy elrejtse. A nyílásba köveket raktak, avarral kavart földet hordtak rá, majd száraz gallyakat. Az oda vezető ösvényen avarral szórták be a nyomokat. A teherautó a hazafelé úton is gyengélkedett. Igen lassan haladt, szinte csak cammogott. Egy ideig követtük, majd elhagytuk. Út közben adtunk fel Csabának táviratot. Hiszen kérte. „Szeles lyuk mögött több száz méter, titokban tartani!" Földvárra érve Lajos bácsiéknál megálltunk és elújságoltuk a nagy felfedezést. Úgy tűnt, hogy ők is nagyon örülnek a szép sikernek. Gyula ekkorra már kigondolta mi lehet a Lajos bácsi által a Jakucs nevével együtt emlegetett elmélet és a valóság közötti látszólagos ellentmondás magyarázata. Míg az autót vártuk, ezt el is mondta. Ez a következő. Valóban lehet hogy egy barlangrendszerben mindig fölül helyezkednek el a nagyobb és alul a kisebb üregek. így lehetett ez az Odorvár mészkőrögében is addig, míg a nagyobb, magasabban fekvő üregek fel nem szakadtak a természet pusztító hatására az évezredek során. Maradt néhány kisebb, amire még nem került sor. Ezek közül való az előző években kutatott Odorvári barlang. Alacsonyabban lehet, hogy kisebb méretű üregek voltak, mint a lepusztult magasabb szinten lévők. Ezek azonban még épek, nem pusztult le belőlük semmi, vagy legalábbis nem olyan sok, mint a magasabban fekvőkből. Ezért most nagyobb, ami alul van. Ezt a magyarázatot Lajos bácsi is elfogadhatónak találta. Legalábbis úgy látszott. Szívesen beszélgettünk volna tovább is, akkor még sok közös témánk volt, amelyekről a viták ellenére jól el tudtunk beszélgetni. Gyerekeink azonban nagyon fáradtak voltak, és azt is tudtuk, hogy mama aggódva vár bennünket talán dél óta. Végre megérkezett a teherautó is. Esteledett. Leraktuk a Lajos bácsi csomagját, amit fönt hagyott a táborban és búcsúztunk azzal, hogy a barlang létezését titokban tarjuk mindaddig, míg nem látjuk biztosítva ennek a természeti kincsnek a védelmét. Hazaérkezésünk után Gyula az első leszálláskor látottakról vázlatot és feljegyzéseket készített. Leírta a szűk bejáratot, a nagy lépcsőket. A lépcsők után következő nagy hasadékot, amelyből sok mellékfolyosó nyílik. Majd beljebb haladva a cseppköveket, drapériákat, a falakon lévő borsócseppköveket, „zsírfolyásos" kérgeződéseket. Továbbmenve a Csodák 47