Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

temetőbe ment, rendbe tette az édesapja síqát, majd igyekezett, hogy Bökkzsércen legyen, mire a gyerekek oda érnek a reggeli busszal. Bogácson meglepetés fogadta. Figyelmeztették, hogy Cserépfalun nem lehet átmenni állategészségügyi zárlat miatt. Ezért egy erdei kocsiúton indult Zsérc felé. Ott is nagy volt az izgalom az állatvész miatt. Attól féltek, hogy Zsércet is lezáiják. Gyula eredeti szándéka szerint a kocsit mindenkor szívesen segítő barátunknál a ref. lelkész Szécsényi Gyurkánál akarta hagyni. Mivel azonban nem szerette volna, hogy ott rekedjen, az oszlai erdészházhoz vitte abban a reményben, hogy onnan, ha kerülővel is, de ki tud vele menni, ha szükséges. Az erdész édesanyja szívesen adott helyet a kocsinak a ház udvarában, pedig még kerítést is kellett bontani a beálláshoz. A csomagok többségét a kocsiban hagyva 3 újonctáborozó lánnyal vágott neki a hegynek. 50 perc alatt a táborhelyen voltak, ahova hamarosan megérkezett Zsérc felől a lovas kocsi a táborozók csomagjaival és a sátrakba való szalmával. A gyerekek gyalog tették meg az utat A kocsit és a szalmát Szécsényi Gyurka szerezte. Mindezeket a Gyula akkor papírra vetett jegyzetei alapján írtam. A továbbiakhoz is az ő jegyzetei szolgáltatják az információkat A meglehetősen izgalmas, viszontagságos út után kezdődhetett a tábori élet. A legelső teendő a sátorverés és a forrás kitisztítása. A Zsilibes forrásban sok a „gőtefi", viszonylag kevesebb a drótféreg és cérnagiliszta. Ebben a táborban egy másik, kisebb vízhozamú forrást is használhatóvá tettek, a tábortól ellenkező irányban, az Odorhegy és Mákszem hajlatában. Ez lett a fiúk mosakodó helye. Más években ezt már nem használtuk. A 2. napon az autóban hagyott tábori felszerelésért egy 7 íőből álló különítménnyel Gyula a sziklákon indult lefelé. Ez az út felér egy kisebb túrával, kirándulással. Mivel nincs kitaposott ösvény, mindig új és új látni valókkal találkozhat ott a vállalkozó szellemű ember. A meredek, görgeteges lejtők nagy lépcsőszerű sziklákkal, kinyúló sziklatarajokkal váltogatják egymást. Változatos, izgalmas hegyoldal. Kellő óvatossággal a nagy kőlépcsőkön jól lehet haladni. A kis túracsoport is jól vette az akadályokat mígnem egy kis kőfülke előtt rakott kőfal maradványaira lettek figyelmesek. Persze megálltak, hogy jobban szemügyre vegyék a mindig száraz kis fülke belsejét. A tetején régi tüzek kormos nyomai látszottak és a K-i csücskében nevek és keltezés felírva. Gyula azonnal leirt néhányat: Goszter Paulin 1896.1V.29. Sziber 1894.14/2. Forgon Gyula 1900.febr.12. Szabadfi Béla Túrkeve 1902.8/5. stb. Ugyan kik lehettek a 100 éve erre járt emberek? Vadászok? Turisták? Ezt ma már igen nehéz lenne kideríteni. A kis pihentető szemlélődés után hamarosan az erdészházhoz értek, ahol fölszedték a málhát és fölfelé egy kényelmesebb úton indultak. Gyakran tartottak pihenőt, mert csábítóan sok volt a szamóca és málna. A csemegézést nem letetett kihagyni A táborba érkezés előtt még pihenőt tartottak ott, ahol az Odorhegy palája és az Odorvár mészköve találkozik. Itt egy kis szellemi táplálékot vettek magukhoz. Megtanulmányozták a különböző kőzeteket. A táborba érkezéskor 14 C a hőmérséklet a sátorverő helyen és környékén fényes nappal. Ez nem mondható igazi nyárias melegnek. A jegyzetben több helyen szó esik arról, hogy hidegek az éjszakák. Gyula gyakran ébredt korán, fázósan, pedig ő jó alvó. A napsütötte sziklákon kellemesebb volt az idő, mint a fik alatt a sátorban. Ezért reggelente kiült valamelyik sziklára és megfigyelte a környezetében mozgó élőlényeket és jegyzeteket írt Leírta a növényeket és megleste a hangyákat, madarakat. Valószínű a hűvös időnek és elég sok esőnek köszönhető, hogy sokféle növény díszlett a sziklákon. A következőket írta le: keresztlevelű piroska, szegfű, fényes bőrlevelű, kakukkfű, apró rózsaszín mentaféle, sárga margaréta, apró és közepes páfrány, szőrfü, sziklai daravirág, szőrös kövirózsaféle, kövi fodorka és mohák. Egy tölgyfa gubacsban, amelyen egy lyuk volt, különös hangyakolóniát figyelt meg. A kb. 2 mm- es dolgozók majdnem áttetsző vörösek. Némelyik potrohán keresztben sötétebb csík. Kisebb számban vannak 3 mm-es példányok, melyeken határozott barna csíkozás látható. Az aprócska jószágok nem csíptek. 34