Németh Gyuláné: Túrák a Bükkben és táborok Odorváron (Tiszaföldvár, 2009) / 1457-2009

karomhoz vágódik, és jó nagyot szúr bele. Felkiáltok és mit sem törődve a rózsabokorral, egy szökkenéssel leküzdöm az előttem magasodó lépcsőt. A nagytestű, sötét színű rovar nélkül, amit csak fél szemmel elsuhanni látok, ez nehezebben ment volna. A karom egy pillanat alatt elzsibbad. A szúrás helyén egy gombostű fejnyi élénk vörös folt marad, mire a táborba érünk kb. 3 cm-es sugarú körben megkeményedik és tenyérnyi területen vörös tarjagos . A térdemen kék folt, a karomon égő vörös duzzanat. Ezeket kell magamon hordoznom néhány napig a kis kirándulás emlékeként. Kicsit fájnak és csúnyák, de megérte. Ekkor is, mint minden este, ha nem esett az eső, de sokszor még esőben is, körül ültük a tüzet, eszegettünk és elbeszélgettünk arról ki mit látott, kivel mi történt aznap. Okultunk abból, amiből lehetett, jókat derültünk azon, ami mulatságos volt. Tervezgettük a másnapi teendőket, majd a tüzet gondosan eloltva sátrainkba mentünk és nem kellett altató. Kirándulás a Füzérre Terveink között kirándulások is szerepeltek a környező szép helyekre. Az élet a terveket részben átírta. A tábor környéki teendők annyira lekötöttek bennünket, hogy már eltelt egy hét és még nem voltunk egyetlen túrán sem. A társaság fantáziáját foglalkoztatta a csúcsról jól látható, érdekes Füzér-hegy, melynek izgalmas kürtőjéről Gyula már mesélt egy esti beszélgetés során. Ezt a helyet ő, az előző nyáron már felderítette a hosszúvölgyi sátorozásunkkor. Jó lenne megnézni a diákokkal is, bármennyire sürget az idő. Vita kerekedik arról, hogy kirándulás, vagy a tábor körül függőben lévő munkák befejezése. Lajos bácsi úgy dönt, hogy nem megy kirándulni, mert még néhány megfigyelést akar végezni, és feljegyzést készíteni. Én is a maradás mellett szavazok részben, mert gyengének érzem magam a túrára, részben a leletek miatt. Én maradok, leírom a leleteket, a társaság nyugodtan elmehet. Másnap postára kell adni a leleteket, hogy mikor teljes felszerelésünkkel hazafelé indulunk, kevesebb cipelni való csomagunk legyen. Még Sc marad velünk a táborban, mert lázas. 11 óra tájban a forrásunk felé vivő turistaúton elindul a kis csoport. Lajos bácsi jegyzeteibe mélyed. Sc egy pokrócra hever félárnyékos helyen, én a piros gumimatracon telepszem meg cserepeimmel és hozzálátok a rendezgetéshez. Kellemes, langyos az idő, jól lehet a nagy csendben dolgozni. Csak néha zörren egy-egy ág a rászálló madár alatt. A cserepek vizsgálgatása, leírása közben figyelem az órát. A megbeszélés szerint fél 2 és 2 között a csoport a Füzér oldalán mászik. Fél 2-kor távcsővel indulok a csúcsra, hogy megnézzem őket. Meglepő hőség van odafönt. Már a fölfelé vezető ösvényen úgy megizzad a talpam a kínai papucsban, hogy a lejtőn kicsúszok belőle. Türelmem vesztve kilépek a papucsból, és a kezemben viszem, mezítláb megyek tovább. A távcsövet gondosan beállítom, többször átvizsgálom a hegyoldalt, de egy teremtett lelket sem látok. Várok türelmesen. Tűz a nap, nehéz elviselni. A sátrak között kellemes öltözék a melegítő, itt soknak bizonyul. Lesietek fürdőruháért. Igyekszem vissza a csúcsra, nehogy elmulasszam a távcsöves randevút. Természetesen a kirándulók is vittek távcsövet. Újra végig pásztázom a terepet. Sehol senki. A megbeszélt időnél jóval tovább várok, hiába. Nem tölthetem tovább az időt, sötétedés előtt végeznem kell a cserepekkel A táborba érve hamarosan újra felkerülnek a melegebb ruhadarabok. A fák alatt nincs hőség. Öltözés közben veszem észre, hogy Sc kb. 2 órája mozdulatlanul alszik. Eszembe jut édesapja aggódó arca, amint az indulásnál Gyulát kérte: " tanár úr nagyon kérem, vigyázzanak a gyerekekre!" És most Sc beteg, 2 órája mozdulatlanul fekszik. Erőt vesz rajtam a szülői gyerekféltés, és azonnal szólok Lajos bácsinak. Nézzük meg együtt nem nagyon lázas-e és be kellene takarni. Lajos bácsi pokrócot terít rá, kézzel megtapogatja, nem érzi túl melegnek, nem akaija felkölteni. A kiadós alvás gyógyító lehet. Ki-ki folytatja a megkezdett munkát, nincs baj. Lajos bácsi a sátra előtti nagy kőre telepedve tovább rendezgeti jegyzeteit, én is visszatérek cserepeimhez. Elégedetlen vagyok magammal, még túl sok a felíratlan cserép és a nap 19