Pató Mária: A tiszazug sajtótörténete 1887-1944 (Tiszazug, 2007) / 1456-2009

értékelni a sajtó jelenét és múltját. Az új nézőpontváltásnál arra keressük a választ, hogyan, mire szolgált a sajtó a maga korában. Hogyan illeszkedhetnek, illeszthetők be a magyar sajtótörténeti kutatásba a tárgyalt szempontok és nézetek? A kutatás jelenlegi irányai, módszertani irányelvei már jól tükrözik azt a kommunikáció-központúságot, amely fontos szerepet kaphat egy a 20. századi magyar sajtótörténeti monográfia összeállításában. Másmás nézőpontból, különböző szegmensei révén tárható fel egy-egy korszak sajtója, általa pedig egy szélesebb összefüggésbe helyezve a társadalom egésze. Általa a polgárosodás folyamata is más megvilágításba kerül: új tényezők, kapcsolatok, társadalmi jelenségek kerülnek a figyelem középpontjába, amelyek a települések, településszerkezetek, régiók kialakulásában, fejlődésében vagy éppen elmaradásában döntő szerepet játszanak. Bíró Lajos 1911-ben megjelent munkájában - amely közel száz év távlatából is figyelmet érdemlő - ezt így összegzi: „A sajtó annyi, mint az a társadalom, amelyben él. Aki sajtót mond, társadalmat mond"* A felvázolt tágabb szempontrendszer szerint történő elemzést a vizsgált földrajzi területre vonatkozó gazdasági-társadalmi viszonyok alakulását, társadalomtörténeti összefüggéseinek vizsgálatát, az olvasóközönség jellemzését - a szakdolgozat kötött kerete nem teszi lehetővé, csupán egy szűkebb merítésre ad módot. Az általam elvégzett alapkutatás igyekszik teljességgel feltárni a Tiszazugban megjelent lapokat, a nyomdahelyeket, lehetővé téve a szélesebb vizsgálathoz szükséges - a fentiekben vázolt irányok és módszerek alapján - a sajtótörténet vetületeinek, hatásainak vizsgálatát. 2

1 Bíró Lajos: A sajtó. Bp., 1911. 11