Molnár Anita: Múzeumpedagógiai program kidolgozása a 2009/2010-es tanévre (2009) / 1112-2009

A TISZAZUGI FÖLDRAJZI MÚZEUM MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAMAJÁNLATA - II.

A) Tartalom

Feldolgozásra kerülő kiállítás.

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum állandó kiállításának múzeumpedagógiai feldolgozása:

Tiszavilág - Táj és ember a Tiszazugban c. a kiállítás az OKM ALFA programjának támogatásával valósult meg

Témakör: Természet- és társadalomtudomány A program neve: ŐSLÉNYEK A TISZATÁJON

A program típusa: múzeumi óra, szituációs játék (a paleontológus munkája), kreatív technika: „Kő, papír, olló..." zsírkőből amulett készítés.

A program időtartama: 2 X 45 perc

A program bemutatása:

A negyedidő, a földtörténet legutolsó, s egyben legrövidebb időszaka 2 - 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött. Két szakaszra osztjuk: pleisztocénre, amelynek jelentése "közel a jelenhez" és holocénre. A holocén földtörténeti szempontból jelenkornak tekinthető, hiszen közel tízezer esztendeje tart.

A pleisztocént a Kárpát-medencében nagyarányú klímaingadozások jellemezték: a több tízezer éven át tartó jelentős lehűléseket, jégkorszakokat - glaciális időszakok - enyhébb, jégmentes időszakok - interglacálisok - szakították meg. Az állatvilág a növényzettel együtt vándorolt, lehűlés esetén délebbre húzódtak, a felmelegedés során újból visszatérhettek az északi tájakra. Ebben az időben is rendkívül gazdag és változatos növény- és állatvilág élt a Kárpát-medencében, de a kiemelkedő szerep a nagy testű emlősöknek jutott. Ezek a jégkorszak utolsó szakaszából, azaz az utolsó százezer évből kerültek és kerülnek elő leggyakrabban. A kiállításban interaktív módon ismerkedhetnek meg a tanuló a fosszíliák képződésének folyamatával, a paleontológus munkájával és a csontmaradványokkal. Kiemelten bemutatásra kerülő ősmaradványok:

A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) a jégkorszak legismertebb és legnagyobb emlőse, magassága a 4 métert is elérhette. Az elefántra hasonlított; hosszú sötétbarna szőrével, a fején lévő jellegzetes dudorral és hatalmas agyaraival azonban különbözött rokonától.

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) Európában a legutolsó jégkorszak végéig élt, ahogy ezt a hajdani „szemtanúk" a 20 - 30 ezer évvel ezelőtt készült franciaországi barlangfestményeken megörökítették. A csoportra jellemző „orrszarv" tömött szőrzetből kialakuló szaruképződmény volt, amely a fosszilizáció során nem maradt fenn.