Molnár Anita: Múzeumpedagógiai program kidolgozása a 2009/2010-es tanévre (2009) / 1112-2009

A TISZAZUGI FÖLDRAJZI MÚZEUM MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAMAJÁNLATA - VI.

A) Tartalom

Feldolgozásra kerülő kiállítás.

A Tiszazugi Földrajzi Múzeum állandó kiállításának múzeumpedagógiai feldolgozása:

Tiszovilág - Táj és ember a Tiszazugban c. a kiállítás az OKM ALFA programjának támogatásával valósult meg

Témakör. Természettudomány A program neve: A TISZA MENTE ÉLŐVILÁGA

A program típusa: múzeumi óra, diorámában és az akváriumban bemutatott fajok feldolgozása A program időtartama: 2 X 45 perc A program bemutatása:

A gátépítéssel mára megszűnt a folyónak és a környéki ártéri tájnak a dinamikus kapcsolata melyben az itt élő ember szerves része, használója és formálója volt. A halászat az ősi foglalkozások legjellemzőbbje volt. A bővizű áradások, a jó ívó helyek biztosították a valaha oly legendás halbőséget, ezáltal az emberek megélhetését. Míg korábban a rekesztő halászati módokat használták, ma inkább a kisszerszámos fogási módszereket alkalmazzák. A Tisza térségi szakaszán a halfaunisztikai kutatások 54 halfaj előfordulását mutatták ki. Annak ellenére, hogy számos szennyező forrás károsítja az érzékenyebb fajok életterét, még gazdagnak mondható a vízi világ.

Az éles kanyaroknál a folyó szakadó partot vág. A meredek partfal egyben kedvező fészkelési lehetőséget teremtett a parti fecskék költéséhez. Az ugyanilyen szakadó partot kedvel a színpompás gyurgyalag is. Kisvizek idején száradó homokpadok emelkednek ki, melyeken szívesen fészkel néhány pár kis lile. A Tisza nyári hangulatának elengedhetetlen jelensége a tiszavirágzás. Ez egy kérészfajnak a néhány napra zsugorodó szaporodási ceremóniája, amikor a 3 éves fejlődés után felszínre érkező imágók tömege beborítja vizet és a légteret. Aki egyszer látja, azt lenyűgözi ez a természeti jelenség. A tiszavirág egyben bioindikátor is. Jelzi a folyó életképességét, biológiai állapotát. Ezért volt kritikus a 2000-ben itt is átvonuló cianidszennyezés, amely szerencsére súlyosságát elismerve nem okozott helyrehozhatatlan károkat a folyó életében. Ugyanakkor intő jel volt arra is, hogy a vízi szervezetek mennyire sérülékenyek, ezért természetes regenerációjuk évtizedeket vehet igénybe.

Ezeket a tájértékeket dolgozza fel a kiállításunk, ill. az ehhez a témakörhöz kapcsolódó múzeumpedagógiai óránk.