Szombatfalvy György: Társadalomrajz a Tiszazugról (2009) / 1109-2009
162 Társadalomrajz. A tiszazugi, különösen a révi és kürti nép érzi, hogy botrányperei egy percre a világfigyelem tárgyává tette őket. Balgaság volna azonban azt hinni, hogy ez a nép gondolkodásán, lelkületén egy vonalnyit is változtat. Egyszerűen nem érti s nem is értheti meg a világ botránykozását. A rászegzett figyelem, kezdve a cseaidőri nyomozástól a tárgyalóteremig s az újságok képes és színes közleményéig úgy hat a nagyrévi társadalomra, mint egy ellenséges külső világ fenyegetése, sőt üldözése: növeli zárkózottságukat, bizalmatlanságukat s nem anynyira lelkűk kóros anyagának kivetésére ösztönzi őket, mint inkább az összetartásra, a falun olykor nagy makacssággal jelentkező felfogásbeli szolidaritásra. Ezt az „úri morál“ ékesszólással nem fogja megtörni. • Ha tehát kormányban, vármegyében, egyházban, egyáltalán a magyar nemzetben a mai nehéz viszonyok között is feltámad az az akarat, hogy a tiszazugi sebet orvosolja, akkor itt más gyógyszerekhez is kell nyúlnia. Nem feladatom részletezni a tennivalókat, bár alig volna nemesebb, szebb feladat, mint az ország egy segítségre szoruló színmagyar vidékének felemelésével foglalkozni. A tennivalókat így foglalhatnám össze: közigazgatási és társadalmi munkával mozgásba hozni a fertőzött falvak életét, egészséges sejtjeibe versennyel és munkaprogramul keresztülvitelével új erőt önteni, élénk vérkeringést vinni a gazdasági életbe, új közszellemet és erkölcsi. felfogást önteni a lelkekbe a közigazgatás, az egyház és az iskola összhangzó munkájával. Persze minderre ma kevés a kilátás. Egyelőre a bíróság munkája folyik s itt az a másik társadalmi funkció, amely számára keményebb dió a tiszazugi probléma. Mi elmondhatjuk Madáchal: Áldlak sors, hogy bíróvá nem tevéi. Mi könnyű törvényt írni pamlagon, Könnyű ítélni a felületesnek, És mi nehéz, ki a szívet kutatja, Méltányolván minden redőzetét. A tiszazugi vádlottak bírái a tradicionális elvnek szereznek érvényt; csak objektiv, tárgyi bizonyíték alapján mondhatnak marasztaló ítéletet. Ha így az egyéni teherlapot törlik, — hiszen az arzénos gyilkosságoknál szinte lehetetlen a gyilkos személyére tárgyi bizonyítékot találni — ezzel a legmesszebbmenően aláhúzzák azt, amit a védelem a környezetnek, a társadalomnak teherlapjára ír. Marad azonban egy további most
