Szombatfalvy György: Társadalomrajz a Tiszazugról (2009) / 1109-2009

Társadalomrajz. 159 Semmi sem bizonyítja erősebben a tiszazugi erkölcsi sü­­lyedés általánosságát, mint az, hogy a nagyrévi borzalmakat egy évtizeden át mindenki tudta, beszélte, de senki sem tett el­lene semmit. Eleinte akadtak, akik névtelen levelekben felhív­ták rá az ügyészség figyelmét, azonban amikor látták, hogy nem indul komoly vizsgálat, ezek is belenyugodtak, hogy a Tiszazugban ez a dolog rendje. Közben sokasodtak az arzénes halálesetek, volt év, amikor 9—10-ről is beszéltek, de nem jelen­tett többé szenzációt. Ami ismétlődik, hamar válik megszokottá. A közvélemény botránykozás helyett a megértés felé hajlott s hamar napirendre tért felette. Egyre többen és többen kerül­tek kapcsolatba a méregkever őkkel, magzatelhajtókkal, cse­csemőgyilkosokkal s ezek és hozzátartozóik a bűnközösség szo­ros szolidaritásával fedezték egymást. 1927-ben, amikor egy­szer egy egykés faluban hivatalos tárgyaláson kissé élesebb hangon hivatkoztam a falubeliek egykéjére és a külterületi jött-mentek elemi érdekei iránti közönyösségükre, a falu jegy­zője, lelkésze, bírája, tehát azok, akiktől e bajok orvoslását vár­tam, félreérthetetlenül elárulták, hogy maguk is osztoznak a falu közvéleményében. Akkor nem értettem ezt, most látom, hogy a falu vezetője, ha erős és határozott közvéleménnyel ke­rül szembe, rövidesen megadja magát a közvéleménynek, mert hamar rájön, hogy küzdelme reménytelen s hölgy személyes ér­deke alkalmazkodni, hasonulni az általa meg nem győzhető köz­véleményhez. Észre sem veszi s kezdi a dolgoknak azt az olda­lát látni és méltányolni, amelyet a falu közvéleményében előbb még elítélt. Egy neme ez a tömegszuggesztió hatásának, amely alól csak a legönállóbb elmék s a legerősebb jellemek vonhat­ják ki magukat.. Föltűnhetik, hogy az arzénperek hősnői úgyszólván kivé­tel nélkül belterületi lakosok, a kisbirtokos osztály tagjai. A külterület asszonyai nem ismerik a gyermektelen falusi gazda­­asszonyok dologtalan életét, minden erkölcsi süllyedés e meleg­ágyát. Az ő életük örökös másokért való odaadó munkában telik s ez kifejleszti benne az önzetlenséget, a részvétet, áldozat­­készséget, azt, ami megóvja a feneketlen önzés és kapzsiság szülte erkölcsi elaljasodástól. Az a magyarázat, amely egy társadalomtudományi folyó­iratban látott napvilágot, hogy a tiszazugi rémségek végső elemzésében a földnélküliségnek, a terpeszkedő latifundiumnak gyümölcsei, tárgyilagos vizsgálódás mellett tarthatatlan. Nem akarom a nagybirtokot nem kért védelemben részesíteni, sem

Next

/
Thumbnails
Contents