Kő kövön marad Várostörténeti kiállításhoz kapcsolódó épületleírások (2009) / 1100-2009
Egyházak A mohácsi csatavesztés után a török kézre került Alföldön a katolikus egyház és az állam hatalma megbénult, ami kedvező helyzetet teremtett a reformáció terjedéséhez. Tiszaföldváron 1642 körül Ványai P. Mihály volt az első ismert kálvinista prédikátor, a XVIII. század elejére pedig már lelkésze és kezdetleges „templomféléje” is volt a helyi református gyülekezetnek. 1728-ban a község fele a Podmaniczky család tulajdonába került, akik evangélikusok lévén minden lehetséges eszközzel támogatták az protestánsok szabad vallásgyakorlatát, templomépítését. S noha 1730-ban a vármegye elrendelte az épülő református templom lerombolását, a parancs végrehajtását sikerült elkerülni és az épület 1737-re elkészült. A gyülekezet azonban gyorsan kinőtte a kis imahelyet, így 1787-ben egy kőtemplom építésébe fogott. Ekkor a lakosság 90%-a még református volt. A kétezer fos gyülekezetnek nem okozott komoly gondot az építkezés, már a következő évben felszentelték az új templomot. A ma műemlék református templom késő barokk stílusban épült. Egyhajós építmény, a homlokzat előtti galériás toronnyal. A II. József által kiadott türelmi rendelet értelmében bejárata egy mellékútra nyílik, tornya is a főúttól mért legtávolabbi épületoldalra került. így a templom mintegy „hátat fordít” a főútnak. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található, a bal oldalán pedig fakarzat húzódik. A hajó belseje harminc méter hosszú és tizenhárom méter széles. Orgonája hangversenyek tartására is alkalmas. A mennyezet kazettás, a falak fehérek, a padok szürkék, csak a szószék díszítése és a kazetták közepének rózsái aranyozottak. A templomkertben a régi temető több értékes sírköve is megtalálható. A tiszaföldvári evangélikus gyülekezet magját a Podmaniczky család aszódi és felvidéki birtokairól idetelepült magyar és szlovák cselédek adták. 1807-re már annyira megerősödött a gyülekezet, hogy imaházat épített, amelyet 1808-ban tót és magyar nyelvű szónoklatokkal szenteltek fel. 1817-ben a 82 párból álló földvári gyülekezetei anyaegyházzá emelték. A ma is álló templom építésének gondolata 1825-ben vetődött fel, ám az építkezés csak harminc évvel később, 1855-ben vette kezdetét. A felszentelésre 1860. október 21-én került sor. A templom késő klasszicista stílusban épült, mintájául a kígyósi Wenkheim birtok kápolnája szolgált. Egyhajós, egyenes záródású szentéllyel ellátott épület. A főbejárat előtti magas, oromzatos timpanonnal ellátott portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes része csehsüveg boltozató. Az épület 25,7 méter hosszú és 13,7 méter széles. Az oltár feletti rész, valamint a torony mellett lévő karzat hosszanti dongaboltozattal fedett. A Podmaiczky-örökösök földvári uralmának helyzete az 1830-as évek közepétől erősen megendült, eladták, bérbeadták a település határában fekvő földjeiket. Az
