Tölgyes Lászlóné: Nagyiván és a fehér gólyák rövid történelme a biológia-földrajz tanár szemével (2008) / 1094-2008

áramütéstől leestt gólyát az iskolába. Elvittük a mi udvarunk* ra,próbáltuk ápolni. At első próba kudarcba fulladt. Törött szárnyú, voltnem evett,elpusztult. Emlékszem még sinbe. is tettükbe letépte. Vér-mérgezést kapott. Koponyája ma is az iskola szertárában található. Olyan is eLóTor dúlt,hogy a szédül mada rat egy vödör hidegviz téritette íszhez. Hamar elmúlt a stress hatása,lépegetett,keresgélt,majd faképnél hagyott minket. Mind ezt Távcsővel figyeltük tisztes távolból és csendben. Tulajdonképpen átalakult agyereksareg madárkórházi ápolóvá. Sokat jártunk terepen kerékpárrel/ ekkor már Tápiószelére botani.záltam/,ha láttunk gólyatetemet behoztuk és postán elküldtük muzeumba. Szülő is vitte gyereke kérésére a karcagi állatkórhá.zba a sérült madarat. / Vadász volt ez az apa./ Madártani egyesületi tagok lettek tanulóim is. Majd bekapcsolódtunk az országos gólya számlálásba. Szegedre küldtük az országos gólyakordinátorhoz ajelentó' ive ket. Előtte magam ellenőr itt érni,, minden fészket,mert agyereket ismerve gondolt am, hogy fantáziájuk esetleg tul működik. Nem voltak mesék,amit tudomásomra hoztak.Igazat mondtak. Mi nem négyévenként,hanem évente ,3záraláltunk,megfigyeltünk. Szabó tanárur biztatott,Jakab Béla bácsi örömmel cválaszolt beküldött észrevételeinkre. így indult hát a munka,nincs ezen tagadni való.Szakköröm már nincs,nem traitak már

( a természet iránti érdeklődés meg van ma , meglesz ezután is. Elmondom a továbbiakban amit a fehér góly a védelméről nálam nagyobb tudásu ornitológusok évtzizadok során országos és nemzetközi mozgalommá fejlesztettek.