Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 7 területre. Ha madártávlatból nézzük a Jaazsag földjét, azt láthatjuk, hogy a medence peremein a azaraztérszíni lösz a terület belselyében fokozatosan agyagos, majd iszapos térszíni löszben folytatódik, de a JÜy.-DNy.-i részét a Tapióságból mélyen benyomult, atlag 4-5 méter magas futóhomok buckasorai borítják be. Végül a Zagyva óholocéni teraszára áttelepített löszanyag borul, nagy foltokon kiszikesedve /szolonyec típusú szikesek: Jászberény, Jaszkisér és Jaszladány térségében jelentősen/, amelyek a XIX. szazadi nagy folyószabályozások és lecsapolasok következtében a területükben azóta jócskán megnövekedtek /masodlagos szikesedési folyamatok/. Ez az igen gyenge domborzati tagoltsagú, alacsony, egyenletes síkság átlag 87-95 méter tengerszínt feletti magosságú, csak a lösz- és homoktakarta peremein emelkedik kissé száz méter fölé. J?ő talaja a típusos réti talaj, a terület kb. 41 %-át fedi, a csernozjom-jellegűeké 29 % körül mozog, az öntéstalajok mintegy 9-10 iw-ot tesznek ki, míg a peremszéli lösz- és homoktalajok aranya 20-21 °/o között van. C./ Vízrajzi kép Az eddig elmondottakból kitűnhetett, hogy a terület vízrajzi hálózata a holocén kezdetétől igencsak megváltozott; a peremszéleken kanyargó, önálló életű folyóvizeket a medence közepének erőteljes megsüllyedése szinte derék- " ban térítette el az eredeti folyási irányaikból és a herényi süllyedéknek nevezett méllyedésbe vonzotta.