Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 5 B./ A felszín, és talajok kialakulaaa A terület felszíni kialakuláséban a Zagyva, a Galga, és a Tarna törmeléklejtői, -kúpjai játszották a fő szerepet. De igen sok hordalékot szállított be a gödöllői pannon-hátságról a Tápió, továbbá a Mátrából a Gyöngyös, a Bene és Tarnóca patakok is, a mindinkább süllyedő középtájra, iázek fölé a szél kisebb részben futóhomokot, a táj nagyobb részében löszt rakott /«fcürm-glacialis/. ütoböl a hulló porból szinte egységes lösztakaró képződött a felszínen. A Zagyva-medence felszíni fejlődésében, amelynek tehát a legnagyobb része a Mátra lábához támaszkodó, és a Tisza felé egyenletesen lejtő lösztábla volt, a pleisztocén végén, de főként az óholocénban, rendkívül jelentős változások következtek bet az északkelet-alföldi részekkel egyidejűleg a Jászság közepe is mindinkább megsüllyedt, tíz azzal a törvényszerű következménnyel jart, hogy az addig a kistáj szélső peremein külön-külön leszaladó Zagyvat és Tárnát, az összes mellékfolyasaikkal együtt, fokozatosan oda vonzotta. A Jászberény térségi mélyponton egyesült vizeknek ettől kezdve /az igen csekély lejtősödés miatt,/ a lefolyási viszonyaik annyira rosszakica váltak, hogy megrekedve szerte-csatangolni kényszerültek, s miközben óriási területeket időszakosan vagy állandó jelleggel víz alatt tartottak /l. ábra/, medreikkel és morotvaikkal beszőtték az alluviumot, telehintve újholocéni hordalékaikkal. A gyakori medervaltoztatások, és az elvizesedett kör-