Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének természeti értékei (2008) / 1090-2008

- 11 elkerülni igyekeztek még a népvándorlások közösségei is. Ez természetesen egyaltalán nem azt jelenti, nogy a Zagyva-medence amolyan lakatlan, ember soha nem járta része lett volna az AlfÖldhek! Számos régészeti lelőhely anyaga /így pl. a Jász Múzeum birtokában lévő leletek, Kerékgyártó Gyula üzemmérnök -amatőr régészkutató- gyűjteménydarabjai, stb./| kőbalták, kő- és csonteszközök, cserépedény-maradványok, valamint egyéb fosszilis leletek adatai szólnak amellett, hogy talán már a paleolithicumban is, de a mesolithicumban egészen biztos hogy megfordultak itt az emberőseink mammut-űzőben. A neolithicum idejéből a különféle csiszolt használati eszközök mellett bőséges kultikus tárgyi emlékek, és táborhelyek nyomai is kerültek felszínre. Gabonatároló edények és vermek tanúsítjak /többek között Jászberény közvetlen határából is/, hogy a réz-, bronzkorszak emberei az állattartásuk mellett mar kezdetleges földműveléssel is próbálkoztak a mai Jasz-földön, míg a római korokból egyebek között aranypénzek /"as"-ok/, ós érmék napvilagra kerülései bizonyítják azt, hogy a Duna, mint birodalomhatár, azért nem allta teljesen útját az Alföld "barbár" népeivel való kereskedésnek és áruforgalomnak. A későbbiekben az avarok még a vízrajzi viszonyokat is befolyásoló "Csörsz-árka" néven ismert védővonalak kiépítésével hagyták itt a névjegyüket, - és még sorolhatnánk tovább a kultúrtörténeti múlt azon népeit a keltákon és szarmatákon át egészen az ősmagyarokig, amelyek ezen aa elmocsarasodott tájegység életében ugyanúgy végigvonultak, mint ahogyan egész Pannónia történelmében.