Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008
1945 után 1 Ft-ért árulta sokáig. A piócákat a kannából kezével vette ki, és rakta át a háziak befőttes üvegébe. Békési József maga nem foglalkozott a nadály felragasztásával. Más begyűjtők, pl. a halászok az egészet egy asszonynak adták el, aki piacolt vele, vagy ő maga járt "ragasztani". Elmondták, hogy pl. Bucsán a piacon mindig lehetett kapni piócát. Karcagon még ma is lehet néha venni. Más helyeken a pióca-árulóknak nem volt elegendő, állandó vevőkörük és ők az utcán járva kiabálták: Nadályt! Nadályt vegyenek! Szűcs Istvánn é 75 éves, kenderesi lakos, arra emlékszik viszsza, hogy cserépkorsóban hordták és igy kiabáltak:"Nadályt, nadályt, vad piócát vegyenek!" A nadály elnevezés egyébként Kenderesen kevésbé használt, Karcagon pl. a pióca szót ismerik, de szinte kizárólag nadályt emlitenek. Általában mind a két szó ismert és csak a helyi szokásoktól függ, hogy mit mondanak. Az utcai árulásból ugy tűnik, hogy Kenderesen nem helyi lakosok foglalkoztak vele. A "vad" jelzőre nem tudtak magyarázatot adni, hiszen vad piócának a lópiócát ismerik. Forró Imrén é 62 éves kenderesi lakos mondta el, hogy 1956 körül halt meg Horváthné, Boris néni, aki néha a csatornából fogott ki piócát és agyagkorsóba árulta. Az utcán igy kiabált: "Pióca! Pióca!" Kovács Józse f 57 éves kenderesi, 1959-ig tiszaburai lakos mesélte, hogy a második világháború előtt falujikban főleg a betegek hozzátartozói jártak ki a Holt-Tiszához piócáért. Érdekes, hogy ők mindig Tisza-vizbe rakták és ott tartották. Piócát régebben lehetett kapni a gyógyszertárakban is, azonban két, sőt háromszoros áron. Ezek ellenőrzött tenjrészpéldányok voltak. Az idős gyógyszerészek szerint a népi gyógyászatban alkalmazott példányok gyakran okoztak fertőzést, de máig is alkalmazói ilyen esetre nem emlékeznek vissza.
