Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 22 ­utjukat, hanem észak felé, mely repülés célja csak a Borzas, vagy az a bizonyos erdő lehet. A Nagy-legelón és környékén nagyobb összefüggő nádas nincsen, el­tekintve Ecse-zug Sós-fenék nevü mocsarát, itt azonban megfigyelé­seket nem végezhettem. A kisebb nádfoltokban megtelepszik a tőkés réce, olykor látható egy-egy barátréce. Rendszeresen fészkel a szárcsa és a vizityuk, kisebb mértékben a kisvöcsök /Podiceps ru­ficollis/ és a feketenyakú vöcsök /Podiceps nigricollis/ is. Egy alkalommal percekig tudtam "szemezni" egy feketenyakú vöcsökkel, mivel az nem tudott felrepülni a csatorna meredek gátja miatt, bár viz alatt úszni csodálatosan tudott. Tilalmas - bár területe szántó - jelentős madártani értéket rejt magában, egy tuzokcsapatot, mely a HNP környékén a népesebbek kö­zé tartozik. Dr. Kovács Gábor megállapította, hogy a populáció mozgásának északi határa a Németéri-csatorna. A csapat 34-tagu, ebből 14 a kakas, 20 a tyúk,tehát az ivarok megoszlása kedvező, a polygámia nem jelentős. Szakvélemények szerint is meglepően élet­erős populációval van dolgunk. A leggyakrabban használt dürgőhe­lyeik valószinüleg a Nagy-legelő kevésbé zavart részein vannak. Szervesen kapcsolódik a Nagy-legelőhöz a Hortobágy folyó utolsó, 2-3 ha-os kiöntése, melyet a Németéri-főcsatorna torkolata és az Ágota-halom zár közre. Romantikus szépségű füzcsoportokkal tarki­tott hullámtér ez, mely a folyó magas vízállásaikor elöntődik. Sajnos valóságos "szenny vizgyürü" veszi körül, részint a Németéri­-főcsatorna felől, nagyobbrészt azonban Nádudvar és a Kösely szin­te már mérgező vize miatt. A szennyeződés fokozódását a fűzfák pusztulása is ékesen bizonyitja. Pedig amilyen kicsi ez a terület, olyan értékes. A késő tavaszi és nyári zöldárak idején ugyanis a környék, de elsősorban Ágotapuszta vizimadarainak nagy része ide jár táplálkozni néhány napig, olykor hetekig. 1980 julius elején különösen nagy nyüzsgés volt itt egy szokatla­nul erős nyári áradás után. Az uszómadarak különösen nagy tömegben gyűltek össze. Búbos vöcsök /Podiceps eristatus/ mintegy 50-80, kisvöcsök 150-200, feketenyakú vöcsök pedig mintegy 15-20 úszkált a vizén, de megfigyeltem egy vörösnyaku vöcsköt /Podiceps griseige­na/ is. Nagy tömegekben mutatkoztak lud-alkatuak is. A legtömege­sebb faj a tőkés réce volt, de több százas csapatokban mutatkozott a barátréce és a cigányréce is. A kistestü böjti récéből /Anas

Next

/
Thumbnails
Contents