Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

PROLÓGUS Amikor IV. Béla másodszor hivta be a kunokat, azok hét törzse közül az Olás ott telepedett le, ahol a Tur, vagy későbbi nevén a Berettyó mocsaras ártere összetalálkozott a Hortobágy folyó lapályaival és a nyugati löszhátakkal. Székhelyük neve Kolbáz lett. A törzsnek a totemállata a quarsaq, a pusztai róka volt. így hivták azt az olás főembert is, akinek megkeresztelkedett unokái, János és Tamás kun kapitányok magukhoz váltották Hegyesbort, ahol egykor Bor főúr jobbágyfaluja élt. A karcagszállási jurták azonban nem álltak sokáig. A XVI. század fordulóján Karcagszállást elhagyva, attól kissé északra felépitették Karcagujszállást, a mai Karcag ősét. Az uj kun szállás élelmesnek bizonyult. Rögtön megkezdte a határszerzést, amit a török hódoltság alatt csak fokozott, így alakult ki az idők folyamán az a 38.696 hektáros terület, melylyel városunk a negyedik legnagyobb az országban. A RÉGI IDŐKRŐL Kevesen gondolnák, hogy ez a hatalmas szántókkal, rizsföldekkel boritott, erdősávokkal, csatornákkal, villanyvezetékekkel, utakkal behálózott kulturtáj hajdan olyan lenyűgöző, ősi világ volt, amely páratlan talán az egész kontinensen. Igaz, pusztulása megkezdődött még az ókorban, a népvándorlás kezdetén, de ez a folyamat csak a török hódoltság után gyorsult fel. Csak ekkor pusztult el a szárazabb löszös területek ősi arca. A vadvizi világ pedig csak a mult század közepe után kapta meg a kegyelemdöfést. Az utolsó jégkori lehűlés idején a karcagi határ hideg löszsztyepp lehetett, ártéri mocsarakkal tarkitva. Az ezt követő erőteljes felmelegedés, a kb. i.e. 7000-5000-ig tartó mogyorókor jellemző növényzete a száraz löszpuszta volt. Szután a klima csapadékosabbá és hűvösebbé válásával a mocsaras erdők váltak uralkodóvá, középhegységi jellegű növényzettel. A bükk-korszakot kisebb felmelegedés követte, kialakitva az utolsó természetes képet: az erdős sztyeppet. Hogy milyen volt az arculata ennek nálunk? A Bugyogótól Tibucig-Bócsáig húzódó hátasabb löszös, lösziszapos területeken virágos löszpuszták, tatárjuharos lösztölgyesek és cseres-tölgyesek váltakoztak. /Valószinüleg erre utal a Cserhát határnév./ A mai Ecsezugtól Sándorokig-Bugáig terjedő részeket a Hortobágy folyó és a Zádor-ér árasztotta el, mig a Magyarkától-Hegyesbor-