Dávid Csaba – Dávid Zoltán: Jász-Nagykun-Szolnok megye természeti képe – „Föld Napja 92” (2008) / 1076-2008

- 5 de ez sem az eredeti (1989. előtt) állapotában, hanem kimélyítve. Az átalakítást a növények nagyon megsínylették. Mohákat csak a zsilip kövein és a csatornaparti háborítatlan, keskeny sávban találtunk. A csatorna ártere igaz nem széles, de még nem foglalták vissza a növények, ezért kopár. A hajdani mezőt felszántották, itt sem élhet más csak búza, kukorica. A gyékény, melytől sokhelyütt látni sem lehetett a vizet, csak néhol maradt meg egy-egy mélyebben fekvő gyöktörzs formájában. Ezek ugyan kihajtottak, de sokára lesz megint sűrű gyékényes a parton, és valószínűleg azt is ki fogják irtani. A nád majdnem teljesen elvesztette életterét, mivel azt a kisebb nádast, ami az egyik tó körül volt felszántották és most csak a csatorna szélén foltokban vegetál. Az összes réti növényt beszántották, kivéve azt a vékony sávot, amely elválasztja a szántót az úttól, és a csatornától, de ennek területe jelentéktelen az eredeti legelőhöz képest. Már említettem, hogy az összes - mintegy 50 fát - kivágták, de nem kellett volna mindet, mert sok olyan volt, ami út mellett állt, és egyáltalán nem akadályozta a gépek mozgását, ezenkivűl sok hasznuk lett volna, amiről már írtam. Ha a célszerűséget nem is tartjuk szem előtt, legalább a szépérzékünkre kellene figyelni, hiszem mennyivel szebb a táj fákkal, mint a puszta szántó. Az állatok közül legkevésbé a rovarok és a kétéltűek számán látszott meg a beavatkozás, azonban meg kell említenem, azok a fajok, amelyek inkább állóvízben élnek, nagyon megritkultak vagy teljesen el is tűntek. Ilyenek pl. a víziskorpió, molnárpoloska, szitakötők - melyek általában állóvízben petéznek -, és a gerincesek közül a pettyes gőte, valamint a levelibéka. /